Azt olvastam valahol, hogy a stílus maga az ember. Egyre jobban kezd elharapózni bennem egy gondolat: ez, biz’ igaz. Amikor a kaposvári Kossuth téren járok esténként, egy jó néhány stílustalan, és ezáltal embertelen hisztériázó alakot látok. Pökhendiek, önimádók, gyűlölettől habzó szájúak, és nem utolsó sorban buták, de a végtelenségig. Ilyen emberek töltik meg sötétedés után Somogyország fővárosának a szívét, amely így egyre keservesebben dobog, s ha nem vigyázunk, úgy áll meg, és adja át magát az enyészetnek, hogy csak arról vesszük észre, hogy mi is vele pusztulunk.

Valamikor a múlthéten, úgy kezdődött, hogy egy ripacs lepaprikajancsizta a miniszterelnököt. Persze ideírhatnám a ripacs nevét is, de én tisztelem benne annyira az embert, hogy nem akarom jobban megalázni, mint amennyire ő teszi saját magával. Szóval adva van ez a ripacs, aki azóta is – talán – minden este kivonul a belvárosba, és osztja az észt. Illetve osztaná, de úgy tűnik, hogy sikertelenül, mert az ott lévők egy része, egyre hülyébb (elnézést, de részint ragaszkodnom kell az ő stílusukhoz) lesz. Ha ugrunk egyet az időben, akkor már itt is vagyunk ezen a szép, új héten. Ma például azt hallottam, hogy a helyi televíziónak nyilatkozta egy roppant bátor és értelmes ember, hogy ő aztatat akarja, hogy Szarházy-Gyurcsány Ferenc mondjon le. Most gondolom, hogy egy kicsikét mérges, mert a TV utána nézett és rájött, hogy az illető úriember rosszul tudja a miniszterelnök nevét, mert annak biza csak egy vezeték neve van, és nemes egyszerűség ide, nemes származás oda, simán Gyurcsány Ferencnek hívják. Aztán persze lehet, hogy bátor és értelmes barátunk többet tud nálunk, és valamelyik közösnek vélt felmenőjüket hívták Szarházy-nak, de ez mit sem változtat azon, hogy a TV a saját információit tekintve helyesnek, kicenzúrázta az elsőnek sorolt vezetéknevet. Most persze lehet, hogy érdemes lenne megijedni, és esetleg be is illene rosálni, mert könnyen megeshet, hogy bátor és értelmes polgártársunk 70-re emeli társasága össz-IQ-szintjét, vagyis magával hoz, nem is egy, hanem két embert ugyanabból az akolból, ahonnan ő is érkezett. Ha pedig már olyan sokan lesznek, lehet, hogy megrohamozzák, és talán el is foglalják a televízió épületét, hogy beolvassák élőben a miniszterelnök családfáját, amiből talán a közös ős, Ábrahám is kiviláglik.

Aztán volt egy másik derék iparos ember, aki elkészített egy műkincset a „tömegek” szórakoztatására. Egy nagyon míves koporsó fogadta a térre látogatókat, hogy mindenki beleverhessen egy szeget, ha Gyurcsány távozását akarja erről a világról. Persze mesteremberünk nem volt rest, és az egyre fogyatkozó elégedetlenek számszaki túlmisztifikálása érdekében, ő maga vert bele alkotásába jó néhány szeget, természetesen a kamera előtt, mert ez az igazi valóságsó.

No de térjünk vissza kedvenc ripacsunkra, – még mindig név nélkül – aki bár párton kívüli, azért elég egyértelműen odaállt ma is Karcsi bá’ mellé, és fennen kiabálta a mikrofonba, hogy: Hajrá Karcsi! Hajrá Karcsi! Hajrá Karcsi! és a legkevésbé sem zavarta, hogy az akkorra már 18 fősre duzzadt tömegből, csak néhány elhaló hangocska tartott vele. Persze hogy ettől kezdve, mitől is pártatlan a főripacs, nem tudom megmondani, de hát higgyünk neki, hiszen nála van a mikrofon, így minden valószínűség szerint túlüvölt bennünket.

Aztán mi is volt még? Ja, igen. Jött egy korosodó fazon (még mindig az ott lévők stílusát követve), aki elmondta, hogy most még békések, de az önkormányzati választások után ez meg fog változni. Na, itt ijedtem meg. Először azért, mert a riportertől elvártam volna, hogy megkérdezze: mire tetszik gondolni. Másodszor pedig azért, mert így nekem kellett gondolkodnom. A Kossuth téren körülnézve rögtön feltűnt, hogy meglehetősen sok a kandeláber, amin jelenleg csak virágok lógnak. Esetleg nekik akarnak társbérlőt? És ha igen, akkor vajon kit fognak oda fellógatni? Azt az önkormányzati képviselőt, aki mellesleg a jelenlegi ellenzék frakcióvezetője, és szintén mellesleg az elmúlt napokban egyszer majdnem megverték az igen művel tüntetők, csak azért, mert az egyik környékbeli kávézóba fogyasztotta el a délutáni banánturmixát? Vagy esetleg az új polgármestert kívánják kínok kínjával kivégezni, mert le merte győzni Karcsit? Uram bocsá’ nekem szánnak egy kis mennyei világosságot, mert mindezt leírtam? Vagy pedig ők lesznek azok, akik ismét elárulják Krisztust, mert nem tudják elviselni, hogy Isten parancsolata szerint szeretniük kellene Szarházy-Gyurcsány Ferencet, felebarátjukat? Mert ugye azt mindannyian tudjuk, hogy nem azt dicsőség szeretni, aki kiírja ezer helyre, hogy szeret bennünket, mint Kaposvárt, hanem azt, akiről azt feltételezzük, hogy talán mégsem…

Szóval, kinek áll a zászlórúd, és a villanypózna?

Publikálta null