|
Szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy át vagyunk verve. No nem egy oldalról, de legalább kettőről, és akkor még lehet, hogy alulértékeltem a jelenlegi helyzetet. Azt is szeretném, ha mindenki látná, a jövő, minden pillanatban elkezdődik, függetlenül attól, hogy egy kérdésre igennel, vagy nemmel válaszolunk. Ez alól csak az abortuszra és a kegyes halálra adott igen válaszunk a kivétel.
A jövő igennel kezdődik, harsogja Orbán Viktor után az összes megszólaló Fideszes. A jövő J-vel kezdődik, mondja Gyurcsány Ferenc után az összes szóhoz jutó MSzP-s. ez utóbbiban persze van némi humor, de ennyi. Ne legyünk naivak. Miközben közel négyszáz megválasztott képviselő – plusz a slepp – kúrja el, és hazudja el a jövőnket, mi naivan, négy évről, négy évre bizalmat szavazunk nekik. Persze én sem vagyok különb nálunk, így dorgálásom elsőként magamnak szól, de ne érezze magát biztonságban a másik nyolc-millió szavazó sem. Név szerint ugyan nem említem meg őket, de érezzék: elkúrták!
Most éppen azt hazudják nekünk, hogy a márciusi népszavazás nem szól többről, mint a feltett kérdésekről. Aztán azt is hazudják nekünk, hogy a márciusi népszavazás többről szól mint a feltett kérdésekről. Elárulok egy nagy titkot: egyiket sem érdekli, hogy mik a kérdések, és mik a válaszok. Csak azzal foglalkoznak, hogy – lehetőleg – más legyen az eredmény, mint ami a másiknak „jó”, vagyis ami mellett a másik kiállt.
Valamikor régen megkérdezték tőlem, hogy szerintem mi a különbség a privatizáció és a szabadrablás között? Akkor – talán viccesen – azt találtam mondani, hogy a privatizáció az, amiben benne vagyok, a szabadrablás pedig, amiből kihagynak. Valahogy így állhatnak hozzá a mindennapokhoz politikusaink is. Amiben benne vannak, az jó és kívánatos, de amit a másik oldal talál ki, az eredendően üldözendő és rossz.
Ha valaki esetleg azt várná, hogy valami hepiend fog következni, azt el kell, hogy keserítsem. Ebben az esetben a konklúzió levonása még annyira sem lesz boldog, mint a Hófehérke és a hét törpében a farkasnak, akinek legalább annyi pozitívum jutott, hogy kimaradt a nagy marakodásból. Egész eddig azt próbáltam elhitetni mindannyiunkkal, hogy a politikusaink hazudnak nekünk, de ez nem igaz. Én hazudtam. Ugyanis nem a politikusaink követik el a bűnt, hanem mi, akik mandátumot adunk nekik, így jogosítva fel őket, hogy ellopják tőlünk azt a jövőt, ami így NEMIGEN fog elkezdődni. Mi hazudunk, amikor azt mondjuk az odafirkantott keresztjeinkkel, ikszeinkkel, hogy ők majd megoldják a problémáinkat.
Ebben az országban egyetlen normális pártot tudnánk csak megnevezni, de arra is képtelenek vagyunk, mert azt a pártot még senki sem találta ki, így nem is alapíthatta meg. Ugyanis abban a pillanatban, ha kitalálná és megalapítaná egy szemfüles polgár, az máris olyan lenne mint a meglévők. Nem a politikusaink hazudnak ugyanis, hanem a választók kényszerítik rá őket, hogy olyan kijelentéseket tegyenek, melyeknek nincs valóságalapjuk. A politikus is ember, és ahogy mi is mindenproblémára többféle választ tudunk adni, ők sem ragadnak le az egyetlen üdvözítőnél. És nehogy azt higgyük, hogy a pártok ideológiai alapon szerveződnek! Azok, akik pártot választanak maguknak, azt nézik, hogy kik azok, akik hasonló választ adtak a kérdésre, mint ők. De a legszörnyűbb nem ez, hanem az, hogy míg egyénként hajlandók elfogadni, hogy akár tévedhetnek is, addig pártként ez a fogyatékosságuk levetkőztettetik, és tévedhetetlenné válnak, de ilyennel már találkoztunk máshol is az életben.
Tehát: a jövő elkezdődik, bárhogy is válaszoljuk márciusban; de akár igennel, akár nemmel válaszolunk, az nem a jövőnket befolyásolja, hanem csupán a pártok általunk történő megítélését…
|
