|
A brüsszeli tanácskozás az EU kommunikációs politikájának végrehajtását célozta megvitatni, az alkotmányozási folyamat megújításának politikai vonatkozásában, kifejezetten a helyi és regionális önkormányzatok elvárásaira összpontosítva.
Európa intézményi és politikai rendszerének megújítása iránti sürgető igény, valamint a kibővült Európában jelentkező új globális kihívások ellenére a fórum résztvevői valamennyien egyetértettek abban, hogy az Európai Unió önmaga képének megformálásával küzd, és a közvélemény érdektelensége sújtja az EU-t a tagországokban.
A résztvevők véleménye abban is megegyezett, hogy a hatékony kommunikációs politika legfontosabb eleme a helyi szint bevonása, vagyis, hogy az emberekhez legközelebb álló politikai, közéleti és közhatalmi szint közvetítse az európai folyamatokat és információkat az állampolgárok felé, így törekedve arra, hogy az Európai Unió ne egy távoli és homályos képként éljen majd a köztudatban.
Az európai kommunikációs stratégia (letölthető innen) helyi és regionális szintű megvalósítása ezért kulcsfontosságú cél marad. Ennek elérésére számos közösségi intézmény együttműködése és támogató kommunikációs politika megvalósítása szükséges, többek között a tagállamok helyi és regionális önkormányzatainak szövetségeinek, hálózatainak részvételével. A kommunikációs stratégiához megfelelő intézményi kereteket kell találni, amely közösségi programként megfelelő közösségi forrásokkal kell, hogy párosuljon.
A kommunikáció fejlesztése az Unió minden szintjén
2005. áprilisában tette közzé az Európai Bizottság a „három D tervet” (Democracy, Debate, and Dialogue): amellyel a demokrácia, vita és párbeszéd erősítését határozták meg az európai kommunikációs politika három alapvető pilléreként.
 A fórumon Margot Wallström, a Bizottság alelnöke, és az intézményi keretekért és a kommunikációs stratégiáért felelős biztos elmondta, hogy „a döntéshozóknak világosan be kell mutatniuk az állampolgároknak, hogy miről vitatkozunk, hogyan döntünk, és mit teszünk – és miért”. Michael Delebarre a Régiók Bizottsága elnöke kiegészítette, hogy a három D-hez egy negyediknek kell csatlakoznia, a decentralizáció elvének: „az EU és annak állampolgárai közötti kapcsolat erősítésének feltételének. A helyi választott képviselőknek, valamint a helyi média képviselőinek, akik a végtelen kreativitás forrásai, természetes módon együtt kell működniük az európai intézmények kommunikációs platformjaival”.
Margot Wallström elmondta, hogy „a kommunikáció nem csupán információ, hanem a közösségi párbeszéd támogatását is szolgálnia kell. Megfelelő információkon alapuló helyi vitákon keresztül az állampolgárok valóban részt vesznek az európai folyamatok alakításában.”
 Delebarre elnök úr szerint, aki a franciaországi Dunkirk polgármestere is egyben, „a legintelligensebb uniós irányelv is elképzelhetetlen, ha egyidőben nem kérdezzük meg magunktól, hogy mindez hogyan is hat a településeinken élő emberekre”. A decentralizációnak így fontos szerep jut: ezáltal nyílik lehetőségük a helyben és regionálisan választott képviselőknek arra, hogy hasznos alkotóelemekkel gazdagítsák az európai politikák kommunikációját. A közösségi jogszabályokat könnyebb lesz megvalósítani, és végül, de nem utolsósorban a régiók és a települések a saját tapasztalataikat, és érdekeiket is jobban érvényesíthetik.
 A decentralizáció igénye az európai információ-áramlásban a Birmingham-i Egyetem kutatóinak Jon Bloomfield és Carolyn Moore következtetéseiben is megjelent, miszerint az önkormányzatok mindkét irányban egyre inkább elkötelezettek és érdekeltebbek: az állampolgárokkal és az európai intézményekkel való kapcsolattartásban is. A Bizottság Fehér Könyvének helyi és regionális szintű végrehajtásának esélyeit elemző tanulmány (amely a tagállamok önkormányzatainak és azok szövetségeinek válaszain alapul) konklúziójában a kutatók megállapítják, hogy a hagyományos úton a helyi és regionális szereplők nem tudnak érdemben választ adni az EU kommunikációja megvalósításában rejlő a kihívásokra. Szemléletváltásra van szükség, a szélesíteni kell a politikai gondolkodás horizontját, annak érdekében, hogy a szélesebb közvéleményt érdemben és folyamatosan befolyásolni tudják. A helyi vezetőknek a gyakorlatban kell továbbfejleszteniük a többszintű kormányzás elvét. Ez a szakzsargon egy nehézkes eleme, azonban az igazi jelentése, és annak megvalósítása kulcsfontossággal bír. A tanulmány azt is megállapítja, hogy az önkormányzatok a brüsszeli képviseleteiket leginkább a saját uniós projektjeik támogatására használták, semmint az uniós politikákról való tájékozódásra (0,7%-nyi részesedéssel csupán az információ-források között), valamint, hogy „az önkormányzatok európai ügyekben jelenleg sokkal inkább elkötelezettek a technikai szakemberek és a megcélzott döntéshozók felé, semmint a saját állampolgáraik felé.”
A hálózatosodás koncepciójának fejlesztése
A negyedik D ugyanakkor a Régiók Bizottsága részéről nem jelenti önmaga szerepének csökkentését, sokkal inkább az EU kommunikációs politikájának hatékonyabbá tételében látja a saját jelentősségét. A Bloomfield és More tanulmány ugyanakkor megállapítja azt is, hogy a helyi és regionális televíziónak, rádiónak és nyomtatott sajtónak a legnagyobb a híd-jellegű összekötő szerepe az uniós ügyek és az állampolgárok között, minthogy ezeket a csatornákat használják széles körben az európai hírek terjesztésére. A tanulmány szerint az önkormányzatok szívesen használják az országos és nemzetközi önkormányzati szövetségeket az információ-szerzésben és nézeteik terjesztésében.
 Hasonló szellemben fejezte ki reményeit Antonio Paiva , a Régiók Bizottsága Intézményi Bizottságának elnöke, a portugál Tomar város polgármestere atekintetben, hogy „az embereket be lehet vonni az európai ügyekbe azzal, hogy a helyben megvalósuló európai projektekkel megismertetik őket. Szükség van regionális és helyi szinten a sajtó és intézményei között hálózatot építeni, tájékoztató szemináriumokat tartani a nemzeti és az uniós parlamenti, valamint a helyi és regionális önkormányzati képviselők bevonásával, valamint fontos volna, hogy a települések választott testületei megnyissák kapuikat az európai intézmények képviselői előtt, és lehetővé tegyék számukra a munkájukban való részvételt.”
Lelkesedni Európáért
 „A XXI. században az EU-nak nem az emberek felvilágosítása a célja (egyáltalán ha valaha az volt). Nem várhatjuk el, hogy az állampolgárok hosszú szakmai, technikai szerződéseket olvassanak.” – Paiva úr szerint az oktatásra kellene helyezni a hangsúlyt, valamint az embereknek eljuttatandó információk egyszerűsítésére. Mindenekelőtt azonban újra lelkesebbé kellene tenni az embereket Európa iránt. Mercedes Bresso, Piemonte elnöke és a Régiók Bizottsága D tervének rapportőre egészen odáig merészkedett, hogy az embereket az érzéseiken keresztül kell tanítani: „fontos, hogy a kommunikáció nem csupán racionális hanem emocionális tevékenység is.”
A Bloomfield és More tanulmány objektív, és időnként az önkormányzatok Európa iránti kommunikációban mutatkozó lelkesedésével szemben kételyeket megfogalmazó megállapításaival némiképpen ellentétesen Rosa Thun az Európai Bizottság varsói Állandó Képviseletének vezetője látványos bemutatót tartott a Római Szerződés 50. évfordulója alkalmából rendezett helyi ünnepségekről. Szerinte „az EU akkor fogja érdekelni az általános közvéleményt, ha az önkormányzatok képviselői talkshowkban lépnek fel uniós témákban, vagy a Római Szerződés aláírását úgy ünneplik, hogy megkínálják az embereket egy szelettel abból a tortából, amelyen 50 szál gyertya ég. Ahogyan egyszer egy dalban énekelték – együtt kell játszanunk.”
Más résztvevők hangsúlyozták, hogy a kommunikációban volna szükség nagyobb lelkesedésre. Jilian Turnhout az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsága alelnöke szerint „Európa jövőjének sikere attól függ, hogy képes-e újra lelkesedésre és a vállalkozó-kedv elsajátítására bírni a fiatalokat”.
A gazdasági kommunikáció határvonalán átlépve
 Az alkotmányozási folyamat bizonyította, hogy az emberek számára világos és érthető üzeneteket kell megfogalmazni. Vagyis, hogy az Európai Unió nem gazdasági együttműködés csupán, amelyet Brüsszelből irányítanak, a háttérből, mindenki számára rejtetten. Luis Herrero-Tejedor, az Európai Parlament rapportőre (a Fehér Könyv az Európai Kommunikációs Politikáról témában) elmondta, hogy az embereknek olyan érzésük van, hogy a hátuk mögött építjük Európát, amely helyzet megszüntetésére megoldást kell találni. Szerinte ennek megtalálására össze kell fogniuk az európai intézmények, döntéshozók, és a helyi és regionális önkormányzatok képviselőinek, és az állampolgárokat be kell vonni az európai vitákba. Válaszúthoz érkeztünk, meg kell értetni az emberekkel, hogy az EU nem csupán gazdasági, hanem politikai szövetséggé is vált. Delebarre úr hozzátette, hogy ne felejtsük el: a politikai szövetség fontos politikai alapelve a szubszidiaritás és a területi kohézió.
A kommunikációs politika sikerének egyik feltétele a megfelelő finanszírozás
Margot Wallström javaslata szerint a kommunikációt politikai szintre kell emelni Európában, és megfelelő módon finanszírozni kell. Ki kell használni a döntéshozatal kontrolljaként betöltendő funkcióját, nem maradhat eztán másodlagos eszköz csupán.
A Bloomfield-Moore tanulmányban megállapították a helyi rádió és televízió, valamint az önkormányzatok hálózatainak, szervezeteinek szerepét az uniós tájékoztatásban. A következő lépésben az intézményi együttműködéseket megfelelő pénzügyi együttműködéssé kellene alakítani. A civil társadalom számos kommunikációs hálózattal rendelkezik, amely erre a célra használható volna – mutatott rá Jillian van Turnhout a társadalmi tőkében rejlő lehetőségekre. Michel Delebarre elmondta, hogy az Európai Parlament 2008-as költségvetési politikájában a helyi és regionális média nagyobb mértékben kerül bevonásra.
|
