|
 Kistérségi Házserkentő a címe a TÖOSZ-folyóirat 2007. augusztusi vezető írásának, mert a kistérségek lehatárolásáról alkotott törvény átdolgozására a köztársasági elnök is serkenti a parlamentet, a TÖOSZ elnöksége pedig a korábbi álláspontja alapján valósággal rákényszerül annak kezdeményezésére, hogy az Országgyűlés az ismételt döntéshozatal előtt ismerje meg az érintett önkormányzatok véleményét. A TÖOSZ felkérésére pedig a téma gazdája, az önkormányzati és területfejlesztési miniszter is nyilván beszerzi majd a sarkadi kistérség megszüntetési javaslatához fűzött önkormányzati észrevételeket, részint azért, mert ezzel a javaslattal elődje, a törvény előterjesztőjeként nem értett egyet, részint pedig azért, mert az új döntést – a gyulai és a szeghalmi kistérségi társulás álláspontját is megismerve – a sarkadi kistérséghez tartozó települések képviselő-testületeinek véleményére kell alapozni.
A mostani útavatásos időszakban egy – TÖOSZ-tag önkormányzatok települései között épült – mezőgazdasági utat a TÖOSZ főtitkára is felavatott, s noha ennek az eseménynek a jelentősége nyilván nem akkora, mint egy ötször olyan hosszú (ám hatszázharmincháromszor drágább!), viaduktos autópálya-szakasz miniszteri felavatásának, ám az aránykülönbség is túlzott lehet. A lapban az Utak és falvak című írás e két történés összevetésével utal arra, hogy ideje vitát folytatni az ország átívelésére és a zsáktelepülések megszűntetésére szolgáló beruházások szükséges arányáról.
A megszületésének ötéves jubileumát e napokban ünneplő Csörög önkormányzata az országútra a község névtábláját még nem tétette ki, nem jutott rá pénze. A Dunakanyar e kimutathatóan legszegényebb településének lakóközössége példátlan arányban fiatalodik, helyi óvodát és iskolát okkal szeretne építtetni, mert a több mint háromszáz óvodás és kisiskolás-korút nevelő csörögi család nem mindegyike tudja kijárni, hogy a környékbeli nevelőintézményekbe vegyék fel a gyerekét. Hogy a község a cigány gyerekek beiskolázhatatlansága miatt vált egy országos botrány centrumává, az következmény.
A Kipipált gyalázat című, körülményfeltáró riport szerint a szegregáció nem szűnik meg, ha a gyerekeit végül beiskolázhatja is.
Az Európai Unió egyik legfőbb horizontális elve az esélyegyenlőség, amelynek megvalósítására való törekvést valamennyi jövőben benyújtott pályázatban alá kell támasztani, a pályázatok elbírálásakor pedig kézzelfogható (és pénzben is mérhető) előny lehet az önkormányzatok számára a családbarát felfogás. Az esetleges ellenérvek megcáfolását is célzó cikk címe a lapban Családi ügy. Ebben egy képzeletbeli család is szerepel, amelynek tagjai három valóságos önkormányzat több egymást kiegészítő valóságos intézkedését élvezik. A három – történetesen TÖOSZ-tag – családbarát önkormányzat településének a neve (Fertőszéplaké, Mártélyé, Tápszentmiklósé) felbukkan a Tanulói krétakör című összeállításban is, mert mindháromban gyermekes családok kedvezményes betelepítése révén sikerült megőrizni az iskolát. Az összeállítás egyébként az idei „gyerekszaggató” iskoláztatás rendkívül sokrétű voltát érzékelteti.
Szó esik a legújabb lapszámban egy olyan októberi nemzetközi rendezvény-sorozatról amely öt évvel ezelőtti bevezetése óta Európai Unió legfontosabb eseményévé nőtte ki magát, s amelynek másfélszáz idei szemináriumára és munkaértekezletére mintegy ötezer résztvevőt várnak. Ez az OPEN DAYS, a NYITOTT NAPOK, amelyről a közölt írás Michel Delebarre, a Régiók Bizottságának elnöke, a franciaországi Dunkerque polgármestere és parlamenti képviselője, Danuta Hübner, a regionális politikáért felelős európai biztos és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke nyilatkozatát is tartalmazza.
A magyarországi településeken évente 4–5 millió tonna szilárd hulladék és 20 millió tonna folyékony hulladék keletkezik. A helybéli hulladék által okozott veszélyt csökkenteni csak rendszerszerűen, tudományos eszközökkel, a lakosság széles körének bevonásával, a szelektív hulladékgyűjtés és az újrafeldolgozás bevezetésével lehetséges. A hulladékgyűjtés és -kezelés ma már szinte minden település lakóinak életében a legfontosabb feladatok közé tartozik. Így van ez Szigetszentmiklóson is, amelynek önkormányzata volt a házigazdája a Közép-Európai Környezetvédelmi Hálózat (C2ENET) idei júniusi szemináriumának. A TÖOSZ aktív tagja ennek a hálózatnak, amelynek e rendezvényéről a TÖOSZ lapjában tudósítást olvashatnak.
Az igen gazdag hírrovatot egy terjedelmesebb monológ rövidíti meg, amely a honalapító Keszi törzs nevét őrző települések rendszeres találkozóit, köztük a legutóbbit véleményezi. E legutóbbiról ugyan - az országzászló árpádsávos zászlóval való felváltása, az emiatti felháborodás, s mindezek sajtóvisszhangja folytán – csupa rosszat hallott az ország, és szinte senki nem tudja, hogy ezen a rendezvényen a magyarországi településeket hét TÖOSZ-tag önkormányzat polgármestere (Dunakeszié, Egyházaskeszőé, Karancskeszié, Keszőhidegkúté, Papkeszié, Sárkeszié és Várkeszőé) is képviselte, s azt sem, hogy a Keszi-találkozók jobbára alkotó közösségi fórumok. Erről beszél a lapban Sárkeszi első embere.
Magában a hírrovatban Vágtadíj címszó alatt szerepel valami, ami nincs. Ez a kistérségi ló (amelyről a kormány és az önkormányzatok egyeztető fórumán is beszéltek), s azért került a lapba, mert ezen az őszön az a verseny is elmarad, amelyre összeállíthatták volna. Vágtadíjat kapott viszont a település, amelynek lókötődésű híveként a legtöbben regisztráltatták magukat. A díjazott Füzesgyarmat polgármestere pedig a Hősök Terén kapott egy oklevelet, meg egy ígéretet, hogy lovát és lovasát ingyen állíthatja rajthoz a városa, azaz ha lesz tavasszal nemzeti vágta Hősök Terén, a négymillió forintnyi nevezési díjat Füzesgyarmat megtarthatja, s ha nem lesz nemzeti vágta, akkor is.
Aczél Gábor, az ÖNkormányzat főszerkesztője
(A teljes lapszám letölthető a TÖOSZ honlap www.toosz.hu ÖNkormányzat című rovatából.)
|
