|
2006. május 12-én az Európai Régiók és Települések Tanácsa (Council of European Municipalities and Regions, rövidítve: CEMR) közgyűlése elfogadta a „Charta a nők és férfiak esélyegyenlőségéről a helyi életben” című dokumentumot, amely összefoglalja a nők egyenlő esélyének megteremtésére irányuló helyi szintű cselekvési lehetőségeket, alapelveket.
Azok az önkormányzatok, akik aláírják a chartát, kötelezettséget vállalnak arra, hogy valamennyi döntésük meghozatalakor figyelembe veszik, és lehetőleg érvényesítik az abban foglaltakat. Ahogyan a projekt legutóbbi munkacsoport-ülésén a CEMR női választott képviselők bizottságának elnöke, Vicenta Bosch Palanca (a spanyolországi Bonrepos y Mirambell polgármestere) elmondta, a charta eszköz ahhoz, hogy a nők és férfiak egyenlő esélyét helyi szinten megteremtsék az önkormányzatok. Minimum és maximum programot tartalmaz, ezzel lehetőséget kínálva Európa valamennyi önkormányzatának, hogy amennyiben egyetértenek, csatlakozzanak hozzá, és aztán alkalmazzák is az abban foglaltakat. A cél, hogy a chartával minél több településen élhessenek azonos lehetőségekkel, esélyekkel nők és férfiak. A munkaértekezletre a finnországi Kuopio-ban került sor 2007. szeptember 8. és 11-e között, amelyen a TÖOSZ-t (mint projekt-partnert), a TÖOSZ Polgármesternői tagozatának elnöke, Zsíros Sándorné, Alsózsolca polgármestere, Vass Mária elnökségi tagja, Bojt polgármestere, valamint Sabján Katalin nemzetközi titkár képviselte.
Minna Canth (1844-1897) író, novellista és sikeres üzletasszony volt, aki életének nagy részét Kuopio-ban töltötte. A finn drámaírás kiemelkedő alakja, aki a nők társadalmi helyzetével foglalkozott műveiben, és realista személetében leginkább Ibsen és Brandes hatása fedezhető fel. Műveit az akkoriban megalapított Finn Nemzeti Színházban gyakrabban játszották, mint Shakespeare-t. Özvegyként, hét gyermekét egyedül nevelve a finnek a női egyenjogúság legnagyobb harcosaként tisztelik, utcákat neveztek el róla, és az esélyegyenlőség napját, amit március 17-én ünnepelnek.
Minna Canth leányai
Az Európai Bizottság által is támogatott projekt zárására 2008. február 20-21-én kerül sor Pisában, a CEMR női választott képviselők bizottságának 25. évfordulóján. Akkoriban nagyon egyszerűen fogalmazták meg, hogy mit akarnak elérni– mondta el Palanca asszony: „Half of the Sky, half of the Earth and half of the Power” („Az égboltnak a felét, a Földnek a felét és a hatalomnak a felét.”)
A munkacsoportban a projektben részt vevő országok képviselői (akik a képen Minna Canth szobrával láthatóak) számoltak be az esélyegyenlőség, az önkormányzatok és a chartával kapcsolatos helyzetről. Érdekes kép rajzolódott ki Európáról; az önkormányzatok és az esélyegyenlőség viszonyáról: ugyan az információs kampányok is különböztek egymástól, amit az önkormányzati szövetségek szerveztek az adott országokban, mégis elmondható, hogy az unió korábbi területéről sokkal nagyobb számban csatlakoztak az önkormányzatok, mint az újonnan csatlakozóktól. Szlovákiából, Csehországból, Macedóniából, Lettországból, Litvániából, Lengyelországból még egy önkormányzat sem vállalta fel a charta szellemiségét (egyéb konkrét kötelezettséget nem is kell felvállalni az aláírásával, hiszen mindenki maga dolgozza ki a saját településén megvalósítandó célt). De még Nagy-Britannia és Luxemburg, valamint Norvégia (igaz, itt még a fordítás sem készült el norvég nyelvre) önkormányzatai sem fedezték fel a chartában rejlő lehetőségeket. Ugyanis az eszmecsere figyelemreméltó konzekvenciái közé tartozik, hogy az egyenlő esélyek nemhogy demokratikusabbak, de olcsóbbak is mint az egyenlőtlenség, amelynek az egyszerű oka az, hogy a nők és férfiak azonos mértékben vállalnak részt a javak megteremtésében.
A legtöbb, az egyenlőségért aktív szerepet vállaló önkormányzat Olaszországban van, ha egyfajta mércének tekintjük a chartához első körben csatlakozottak számát.
Hazánkból Zebegény csatlakozott elsőként és egyenlőre egyetlenként, Sinkó Vilmosné polgármester vezetésével, aki kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy miután megkapták a TÖOSZ-tól az emailt és elolvasták, hamarosan el is döntötték, hogy aláírásukkal elfogadják és támogatják azt, hiszen a benne foglaltak megegyeznek céljaikkal.
Bemutatásra került néhány olyan önkormányzat tevékenysége, akik a chartát aláírva kidolgozta már cselekvési tervét, sőt számos esetben ezeknek végrehajtási tapasztalatairól is beszámolhattak az önkormányzatok képviselői.
A bécsi városháza nőkkel foglalkozó projektjének vezetője, Ursula Bauer, elmondta, hogy 1992 óta működik az esélyegyenlőséggel foglalkozó részlegük, azonban kezdetben nehezen és kevesen értették a működésüket, létjogosultságukat. Az azóta eltelt időben a helyzet gyökeresen megváltozott, és ma Bécsben próbálják sikerre vinni a gender mainstreaming és a gender budgeting technikáját a gyakorlatban: vagyis, hogy az esélyegyenlőség érvényesüljön valamennyi közpolitika és közszolgáltatás alkotása, végrehajtása során, hangsúlyosan beleértve a költségvetést is. Bécs 1,6 millió lakosának 52,6%-a nő, amely elegendő ok arra, hogy a város 1,5 billió eurós éves költségvetéséből 7 millió eurót az egyenlő esélyek megteremtésére szánjanak nők és férfiak között. Problémák persze mindenütt, a bécsi programban is felmerülnek. A siker a program vezetője szerint a következő tényezőkön múlik elsősorban:
- Világos politikai akaratra van szükség.
- A felső-vezetés elkötelezettje legyen erkölcsileg, és pénzügyi eszközökkel is segítse a programot.
- Erős hagyományokkal rendelkező civil szervezetek hatékony működése szükséges.
- Világos projekt-szervezetet kell alkotni.
- Az alá-fölérendeltség helyett az önkormányzati részlegeket hálózatba kell szervezni.
A problémákról harcosabb hozzászólok keményebben fogalmaztak, ugyanis felmerült a mindig aktuális kétely: a nők egyenlő esélyének megteremtésében vajon nem szenvednek-e hátrányos megkülönböztetést a férfiak? Ezt Monique Lemoine, a francia St Jean de la Ruelle város tanácsnoka egyenesen perverziónak nevezte, hiszen az alaptétel az, hogy minden ember egyenlőnek született. Ehhez képest a finn Vantaa városában a férfiak átlag 2795 eurót, míg a nők 2195 eurót keresnek (adózás előtti számok). A számok tükrében a mindennapok valóságában kevésbé tükröződik ez az egyenlőség. (A francia kisváros képviselője szerint akkor lesz egyenlőség, ha a férfiak is rájönnek, hogy csak nyerhetnek az esélyegyenlőség ügyén.)
A spanyol Terrassa városában pedig, (a hazánkat ezen a téren is elmarasztaló CEDAW jelentésben megfogalmazott igényre válaszul) olyan helyi szintű jogi szabályozást alkottak, amely a családon belüli erőszak ellen lép fel: 8 tagú bizottságot hoztak létre, akik jogosítványt kaptak arra, hogy feljelentés alapján vagy halállal végződő esetben pedig automatikusan bántalmazás esetén vizsgálatot rendeljenek el, és a jelentésüket nyilvánosságra hozzák. (Hazánkban erre hatóságot állítottak fel, amellyel az önkormányzat együttműködhet.)
Françoise Gaspard, az ENSZ CEDAW bizottságának szakértője áttekintve a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség megteremtésére irányuló tevékenységeket megállapította, hogy hosszú volt az út a feminizmustól és az 1986-os első helyi szintű programtól napjainkig, amikor konkrét problémákra konkrétan megfogalmazott eszközrendszer áll rendelkezésünkre: a charta. Azonban a képzés és a kommunikáció szerepe továbbra is nagyon fontos, ezért összefogásra és együttműködésre van szükség nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt a megfelelő politikák kialakításához és végrehajtásához.
A TÖOSZ Polgármesternői Tagozatának vezetősége augusztus végén az összefogás erősítéséről és a hálózat-építésről döntött. Az aktuális híreket és fejleményeket, valamint nem utolsósorban a charta szövegét és az aláírási formanyomtatványt megtalálják a TÖOSZ honlapján, a Polgármesternői Tagozat cím alatt.
A mai magyar valóság az ENSZ jelentésének tükrében
Magyarország 1982 óta részese a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló ENSZ Egyezménynek (CEDAW). Az állam kötelezettséget vállalt arra, hogy négyévente jelentést tesz az Egyezmény végrehajtására tett intézkedéseiről. Az ENSZ illetékes bizottsága július 31-én tárgyalta Magyarország legutóbbi, VI. időszaki kormányzati jelentését, amelyet követően állásfoglalást adott ki, miszerint Magyarországon a nők továbbra is alulreprezentáltak a közéletben, a politikai életben és a döntéshozó testületekben, beleértve a parlamentet, a minisztériumi vezetést és az önkormányzatokat, valamint a diplomáciai testületet. Magyarországon a diplomások több, mint fele nő, ugyanakkor a hatalmi pozícióknak csak 10 százalékában vannak jelen. A nők parlamenti arányát tekintve az uniós tagállamok között a 26., a világranglistán pedig a 128. helyen állunk. Az ajánlások kitérnek arra, hogy a törvények, közpolitikák megalkotása során a CEDAW Egyezmény előírásai képezzék az elvi alapot, hogy be kell iktatni a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés Egyezmény szerinti definícióját a magyar jogszabályokba, hogy nagyobb hatáskört, jelentős emberi és anyagi erőforrásokat kell a nők társadalmi egyenlőségének előmozdításáért felelős állami intézmény részére biztosítani, valamint lépéseket kell tenni a nemi sztereotípiák felszámolására. A CEDAW Bizottság felszólította a magyar államot a családon belüli erőszakra vonatkozó nemzeti stratégia további végrehajtására és a tárgyban önálló törvény megalkotására, a szexuális bűncselekmények átnevezésére és az erőszakos közösülés bűncselekmény törvényi tényállásának módosítására, az emberkereskedelemmel szembeni hatékony fellépésre és a vonatkozó nemzeti stratégia mielőbbi megalkotására, valamint a kvóta-törvény elfogadására a nők közéleti szerepvállalásának elősegítése érdekében. Bizottsági javaslatot fogalmaztak meg a foglalkoztatási szegregáció megszüntetésére, a nőknek szóló egészségügyi szolgáltatások minél szélesebb körű hozzáférhetővé tételére és a vidéki nők helyzetének javítására. Külön figyelmet szentelt a Bizottság a roma nőket érő többszörös diszkrimináció felszámolására is az oktatásban, az egészségügyi ellátásban, a megfelelő lakhatáshoz, foglalkoztatottsághoz való hozzáférésben, valamint a közéletben, a politikai és gazdasági életben. A Bizottság javasolja, hogy a magyar állam gyűjtsön és tegyen elérhetővé statisztikai adatokat ezeken a területeken a roma nők specifikus helyzetével foglalkozó megfelelő közpolitikák kialakítása érdekében.
|
