|
2000-ben az önkormányzati szövetségek kezdeményezésére nyilvánította a Parlament szeptember 30-át a helyi autonómia megünneplésének napjává, a rendszerváltás utáni első önkormányzati választások dátumára emlékezve.
Idén a rendezvényre szűkebb körben (ahhoz képest, hogy volt olyan év, amikor többezer fős népünnepélyt szervezett az aktuális kormányzat) került sor, a szövetségek javaslatára kaptak meghívást az önkormányzati vezetők, így mintegy körülbelül 400an ünnepelhettek együtt „Az önkormányzatok és az új fejlesztéspolitika kapcsolata” című szakmai konferencia keretében az ÖTM színháztermében. Az ünneplés szó természetesen idén is erősen túlzó kategória az önkormányzati szféra állapotára és lehetőségeire, valamint ennek megváltoztatására irányuló – és a rendezvényen vázolt – kormányzati elképzelésekre nézve.
Dr. Ujhelyi István ÖTM államtitkár köszöntőjét Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszter áttekintő előadása követte az önkormányzati működés időszerű kérdéseiről.
Minősített parlamenti többséget igénylő strukturális reformértékű elemek:
- vagyonkezelői jog kiterjesztése, kötelező könyvvizsgálat eltörlése, cél- és címzett támogatások rendszerének átalakítása
- képviselő-testületek létszámának csökkentése
- kötelező körjegyzőség kialakítása
- erős önkormányzati középszint kialakítása, adekvát válasz a regionalizmus kihívásaira
- fővárosi önkormányzati rendszer újraszabályozása, fővárosi kerületek és a főváros forrásmegosztásának újragondolása
- a törvénnyel létrehozott kötelező önkormányzati társulások típusainak kialakítása – kistérségi normatíva esetleges bevezetése
- körjegyzőség alakítása feltételeinek enyhítése
- új község alakításához szükséges feltételek kialakítása
- polgármesteri, alpolgármesteri jogállás megerősítése
- bizottsági rendszer korszerűsítése (a gyakorlattal szemben az önkormányzatoknál időben meg kell alakítani a szükséges bizottságokat)
- szükséges, hogy a polgármesterek tisztázzák végre a viszonyaikat, vagyonbevallási és összeférhetetlenségi kötelezettségeiknek tegyenek eleget
- az önkormányzatok által ellátott közfeladatok felülvizsgálata, a kötelező ágazati feladatok áttekintése
- többcélú kistérségi társulások megerősítése
A működési elemekről szólva a miniszter elmondta, hogy fontos célterület a kistérségek fejlesztése. 2007. szeptember 10-től új kistérségi besorolás lépett életbe. A Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai alapján a 174 hazai kistérségből a leghátrányosabb helyzetű kategóriába 33-mat sorolnak majd, ahol egymillió ember él. A felzárkóztatás érdekében ezek célzottan kapnak a következő két évben 180-240 milliárd forint uniós támogatást: egyrészt zártkörű pályázatokat írnak ki számukra, másrészt pluszpontokat kapnak a pályázatok elbírálásánál. Nemcsak a hátrányos helyzetű kistérségekben gond sok önkormányzat számára az uniós pályázatoknál szükséges önerő előteremtése - ehhez egyrészt támogatást ad az állam, másrészt kedvező feltételekkel kölcsönt nyújt a Magyar Fejlesztési Bank.
Bajnai Gordon a nemrég napvilágra hozott videókazetta kapcsán azt mondta, uniós pénzek eltűnésére csak a felvételt nyilvánosságra hozó televízió összekötő szövege utal. Azóta kiderült, hogy nem ilyen pénzek tűntek el. „Bárki disznóságot vél felfedezni a támogatások körül, jelentse be, kivizsgálják és visszajeleznek a bejelentőnek” - mondta Bajnai Gordon. Erre a célra - mint korábban is bejelentette, internetes oldalt fognak létrehozni.
Bajnai szerint miniszterként nem dolga, hogy garantálja, hogy többé nem fog lopni senki, de feladata, hogy átlátható rendszereket hozzon létre, amikben utána lehet járni a gyanús ügyeknek.
A miniszter közölte, a pályázatokat, állami, vagy uniós forrásokat kezelő hálózatok közül egyet már megszüntetett, korábban pedig megtiltotta, hogy kistérségi megbízott önkormányzati képviselő is lehessen.
Az önkormányzati szövetségek részéről először Molnár Gyula a TÖOSZ elnöke mondott beszédet. Az ország legnagyobb taglétszámú, a magyarországi települések többségét – a legkisebb lakosságú Tornakápolnától a legnépesebb Budapestig - magába foglaló önkormányzati szövetség ismételten megfogalmazta elvárásait a kormányzat felé. Ezek a következők:
Az ötödik választási ciklus elején sajnálattal kell megállapítani, hogy az önkormányzatok helyzete, sem anyagi, sem szervezeti értelemben nem javult az elmúlt időszakban, sőt tovább gyengült a települések autonómiája, csökkent az önkormányzatok függetlensége és növekedett a függősége a központi kormányzattól.
Az 1990-ben megalkotott önkormányzati törvény által tételezett önkormányzatiság az egymást váltó kormányzatok központosító magatartásának következtében nem valósult meg. A mai magyar önkormányzatok a központi hatalomtól részlegesen elkülönült sajátos autonómiával rendelkező alrendszer helyett lassan az állam direkt végrehajtó helyhatóságává válnak.
Több mint másfél évtizede nem sikerült egyértelműen tisztázni az állami és önkormányzati feladatok és hatáskörök kérdését. A feladatok sokaságának megfelelő forrás nélküli átruházásával a kormányzatok a feszültséget folyamatosan decentralizálták, miközben az önkormányzatok – Alkotmányban rögzített - anyagi ellentételezése nem történt meg.
Továbbra sem történt érdemi előrelépés a normatív támogatás rendszerében, melynek következtében tovább nőtt az intézményfenntartó önkormányzatok terhe és költségvetésük növekvő részét kell működési – elsődlegesen bér jellegű - kiadásokra fordítani. A központi támogatási rendszerből továbbra is hiányzik a dologi kiadások biztosítása, melynek súlyos anyagi terheit zömében az önkormányzatoknak, de gyakran a szolgáltatást igénybevevőknek kell viselnie.
A szigorodó feltételek ellenére az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok száma továbbra is jelentős. Évek óta minden harmadik települési önkormányzat ÖNHIKI-s, vagyis különösebb részletes bizonyítás nélkül is állítható, hogy az önkormányzatok jelenlegi finanszírozási gyakorlata tarthatatlan.
A helyi önkormányzatok túlnyomó többsége számára a mindennapi működési feltételek biztosítása sem garantált. Napi túlélési gyakorlatokat hajtanak végre az önkormányzatok és polgármesterek.
Az állandósuló működési zavarok megnehezítik a települések stratégiai fejlesztéseit.
A kistelepülések egyre növekvő számban érzik úgy, hogy esélytelenek a pályázatoknál, tekintettel arra, hogy az adott esetben még az alacsony arányt képviselő saját rész előteremtésének sincsen meg az esélye, így eleve kimaradnak a pályázók köréből. Bízunk benne, hogy az Önkormányzati és Területfejlesztési Minisztérium által kimunkált új támogatási rendszer eredményeként egyetlen olyan fenntartható és megvalósítható önkormányzati fejlesztés sem marad el, amelynek teljes-körűen nincsen meg a helyi önrésze. Ugyancsak üdvözlendő az a kormányzati elképzelés, mely szerint a leghátrányosabb kistérségekben – a zászlóshajó program keretében – központi anyagi és szellemi támogatással megvalósítják az önkormányzati közszolgáltatásokhoz szükséges feltételeket.
A kormányzattal szembeni jogos bírálat mellett sem feledkezhetünk meg arról a tényről -mondta a szövetség elnöke, hogy a második Gyurcsány kormány nagyon aktívan fogott hozzá az önkormányzati és közigazgatási rendszer átalakításához. A kormányzati elképzelésekhez szükséges kétharmados parlamenti támogatás hiányában folytatott feles törvényekkel végrehajtott átalakítás azonban jelentős veszélyeket rejt magában.
A többcélú kistérségi társulások működésének eddigi tapasztalatai is megerősítik a TÖOSZ küldöttgyűlés 2006. évi állásfoglalását, amely kiállt a kötelező társulás lehetővé tétele mellett. Önmagában a kötelező társulási forma nem ellentétes az önkormányzatisággal. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az önkormányzat formális létezése önmagában nem érték. Az önkormányzatiság akkor védendő érték és érdek, amennyiben képes megfelelő színvonalon helyi közszolgáltatást biztosítani. Amennyiben egy települési önkormányzat képtelen a helyi lakosoknak szolgáltatni, abban az esetben a szubszidiaritás európai elvéből is következően a rendszer akkor működik helyesen, amennyiben kiszámíthatóan biztosított a feladat garantált ellátása a kijelölt társönkormányzat, illetve társulás útján. A mai rendszerünk erre nem képes, melynek elhíresült példája a csörögi gyermekek iskolai kálváriája. Amennyiben lenne lehetőség a kötelező társulás bevezetésére, akkor ilyen esetek nem fordulhatnának elő.
Ugyancsak a kötelező társulás bevezetésének szükségességét erősíti, hogy a jelenlegi jogi értelemben véve ugyan „önkéntes” társulás kikényszerítése a finanszírozási és támogatási rendszerrel durvább beavatkozást jelent az önkormányzatiságba, mintha kiszámítható módon kerülnének társulásba a közösen ellátandó feladatok. (Az önkéntesen létrehozott többcélú kistérségi társulások esetében gyakran tapasztalható, hogy a közösen megszerezhető pénzügyi forrás biztosítása érdekében nem ésszerű és célszerű megoldások születnek, hanem álmegoldások.) A jelenlegi pénzügyileg kikényszerített társulási rendszer negatívan hathat a tényleges – felismert közös érdekeken alapuló – társulások működésére. Tekintettel arra, hogy a kötelező társulás bevezetésének nincsenek meg a politikai feltételei, ezért szükséges, hogy az önkéntes kistérségi társulási rendszer finomhangolására sor kerüljön. A komplex kistérségen belül teret és lehetőséget szükséges biztosítani a mikro-társulásoknak, érdemes megfontolni a közös önkormányzatok létrehozatalának lehetőségét. (Ma már egyre többen fogalmazzák meg, - köztük ellenzéki politikusok is - hogy 1990 előtt a községi közös tanácsok esetében nem a közös intézménnyel és közös közszolgáltatással volt a probléma, hanem azzal hogy a központi település és a társközségek között nem érvényesült a partnerség, illetve a társközségek politikai értelemben véve háttérbe voltak szorítva.)
A TÖOSZ elvárásait megfogalmazva Molnár Gyula elmondta, hogy a kormányzati ígéretek ellenére elmaradt a tényleges decentralizáció és az önkormányzati finanszírozás reformja. A decentralizáció tekintetében érdemi elmozdulás nem volt megfigyelhető, mivel csak a feladatok kerültek növekvő mértékben decentralizálásra, míg az ellátásukhoz szükséges források nem.
Újra felhívta a TÖOSZ az állami döntéshozók figyelmét, hogy véget kell vetni annak a gyakorlatnak, mely szerint úgy kapnak feladatot és hatáskört az önkormányzatok, hogy azok megvalósításához szükséges anyagi források nem, vagy csak részlegesen állnak rendelkezésre.
A TÖOSZ tartósan elkötelezett az önkormányzati és közigazgatási reform mellett. Ugyanakkor itt is felhívja a kormányzat figyelmét, hogy a strukturális változtatások önmagukban nem eredményezhetnek érdemi változást és nagyon fontos az önkormányzati működés és közszolgáltatás minőségének kiemelt kezelése.
Meg kell fogalmazni az önkormányzati minimumot. Egyrészt el kell dönteni, hogy milyen feltételek teljesülése esetén beszélhetünk települési önkormányzatról, másrészt, hogy melyek azok a közszolgáltatások és mi azoknak a minimum feltétele, amelyet valamennyi magyar állampolgárnak biztosítani kíván az állam az önkormányzatok közreműködésével. Amennyiben egy-egy település tartósan képtelen biztosítani a minimum feltételeket, akkor kell a szubszidiaritás elvének megfelelően biztosítani azokat a kiegészítő szervezeti és személyi garanciákat, amelyek az adott kistelepülésen élők számára teljes-körűen biztosítja a közszolgáltatást.
Fontos, hogy az önkormányzati és közigazgatási reform széles-körű politikai és társadalmi konszenzus keretében valósuljon meg, ugyanis a változásoknak és változtatásoknak hosszú távra kell hatniuk és érvényesülniük. Szükséges felhívni valamennyi politikai párt figyelmét, hogy az önkormányzati és közigazgatási reform nemzeti ügy és közös együttműködéssel kell megteremteni a változtatást.
A TÖOSZ kezdeményezései a következők:
Az elmúlt esztendőkben a TÖOSZ rendszeresen megfogalmazta elvárásait a mindenkori kormánnyal szemben. Ezeknek a kezdeményezéseknek sajnos a jelentős része nem valósult meg.
A szövetség javaslatainak egy részének megvalósulásához szükséges lenne a rendszer átfogó reformja, mely nélkül érdemi változás nem történhet. Ennek ellenére szükséges megfogalmazni az átfogó javaslatokat is.
1/ Továbbra is kezdeményezi a TÖOSZ az önkormányzati finanszírozási rendszer felülvizsgálatát, valamint az állam és az önkormányzati szféra közötti választási ciklus időszakára szóló átfogó megállapodás megkötését. Az éves költségvetési kondíciók változásai következtében az önkormányzatok nem tudnak hosszabb távra tervezni, amelynek következtében a stratégiai gondolkodás helyett továbbra is a szűklátókörű gondolkodás érvényesül.
2/ Szorgalmazza a szövetség a helyi adók rendszerének és az önkormányzatok gazdasági autonómiájának megerősítését. E tekintetben konkrét törvénymódosításokat fogalmazott meg annak érdekében, hogy az önkormányzatok helyi bevételei stabilizálódjanak és tervezhetővé váljanak.
3/ Ismételten felvetik az önkormányzati választási ciklus 6 évre történő kiterjesztését. A javaslat elfogadásával elérhető lenne, hogy az országgyűlési és az önkormányzati választási ciklus ne azonos időszakra essen. A felező időben történő önkormányzati választás eredménye a mindenkori kormány számára pontosan jelezné intézkedései társadalmi elfogadottságát.
4/ Újból javasolják az önkormányzati képviselők számának differenciált csökkentését. Gátat kell szabni a helyi megélhetési politikusi réteg kialakulásának. Egyben kezdeményezik a képviselői tiszteletdíjak radikális csökkentését.
5/ Ismét szorgalmazzák a polgármesterek döntési pozíciójának megerősítését, valamint a polgármesterek korengedményes nyugdíjazására vonatkozó szabályok – a 2006. évi választást követően szerzett tapasztalatok alapján történő – egyértelművé tételét. Visszatérő igény a polgármesterek részéről, hogy a választópolgár vagy csak polgármesternek vagy csak képviselőnek jelöltethesse magát a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. tv. 25.§ (3) bekezdésének megváltoztatásával. A módosítást indokolja, hogy több vesztes polgármester- jelölt bekerülése a képviselőtestületbe lehetetlenné teszi a normális működést.
6/ Újból kezdeményezik az önkormányzati képviselőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok kiterjesztését. A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000.évi XCVI.tv. módosítása tv. 5.§- ban felsorolt összeférhetetlenségi szabályok bővítése, illetve pontosítása indokolt.
- A köztisztviselőkhöz hasonlóan, közalkalmazottak se kerülhessenek be a képviselőtestületbe. Az összeférhetetlenség ugyanazzal az önkormányzattal vagy annak intézményével közalkalmazotti jogviszonyban álló vonatkozásában is legyen előírás és kizáró ok. (Szűkített változat esetén az összeférhetetlenség csak az intézményvezetőkre terjedjen ki.)
- Elsődlegesen a kistelepüléseken, illetve a kisebbségi önkormányzati - listás – választás esetén gyakori probléma, hogy egy-egy család uralja a képviselőtestületet. Felmerült a javaslat, hogy a Ptk. szerinti hozzátartozók esetén csak a legtöbb szavazatot elért személy válhasson képviselővé a családból.
7/ Szükségesnek tartják a polgármesteri hivatallal, illetve intézménnyel nem rendelkező településeken a településfejlesztési és marketing feladatokat segítő, a civil szféra kialakulását erjesztő, egyben az ügyfelek eligazodását lehetővé tevő személyek foglalkoztatásának garantálását.
8/ Szorgalmazzák a települések közötti szervezett közúti közlekedés lehetővé tételét. Alapvetően a kistelepülési önkormányzatot érintő probléma a kistérség központba, illetve a társulási formában ellátott közszolgáltatást biztosító településre történő fizikai eljutás kérdése. A jelenlegi helyzetben, alapvetően az állami tulajdonban lévő VOLÁN vállalatok szolgáltatásai - a kistelepülésekről utazni szándékozók alacsony száma miatt – jelképessé váltak.
A jelenlegi rendszerben jelentősen sérül az esélyegyenlőség. Az adott településen élők jövedelmi viszonyai és körülményei határozzák meg, hogy képesek-e igénybe venni a kistérség nyújtotta közszolgáltatásokat. Az öngondoskodás rendszere ebben a kérdésben nem képes megfelelően működni, ezért szükséges a településközi együttműködésen alapuló közös szolgáltatásszervezés.
9/ Szükségesnek tartják a kistérségekben foglalkoztatott állami alkalmazottak kistérségi munkaszervezetbe integrálását és társulási alkalmazásukat. Jelenleg a meglévő, önkormányzati társulási formában működtetett kistérségi menedzsmenten túl a kormányzat foglalkoztatja az Önkormányzati és Térségi koordinátorokat (ÖTK), a Nemzeti Fejlesztési Terv Tanácsadó Hálózatot (NFT TH) és a Vidékfejlesztési Tanácsadó Hálózatot (NTH). Az állami alkalmazottak közötti együttműködés és a kistérségi munka is esetleges, ezért a kistérségben való foglalkoztatásuk hatékonysági és költségkímélési szempontból is elengedhetetlen. A kistérségeknek szüksége van a tudás decentralizációjára is.
10/ Szorgalmazzák az egyes ágazati szabályok átfogó felülvizsgálatát és az önkormányzati mozgástér bővítését. Évek óta visszatérő jogos igény, hogy a központi jogszabályokban szereplő ésszerűtlen és az önkormányzatok mozgásterét megbénító szabályokat töröljük. A feladat korrekt ellátása biztosítható lenne a jelenlegi túlszabályozás és indokolatlan túlbiztosítás nélkül is.
11/ Támogatják az önkormányzati rendszer átalakítását, amennyiben érdemivé válik a decentralizáció, érvényesül a szubszidiaritás elve, növekszik a helyi demokrácia és javul az önkormányzati közszolgáltatások színvonala és a működés hatékonysága.
12/ Szükségesnek tartják az önkormányzati érdekegyeztetés rendszerének továbbfejlesztését. A tavaly decemberben létrehozott Kormány – Önkormányzatok Egyeztető Fóruma munkájának érdemivé tétele nem csupán az önkormányzatok, de a kormányzat számára is fontos. Az érdemi párbeszédet már a koncepció alakítás időszakában el kell kezdeni. El kell érni, hogy ne születhessen önkormányzatokat érintő kormányzati és parlamenti döntés az érintettek véleményének kikérése nélkül.”
Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség elnöke ünnepi beszédében a kistelepülések sajátos társadalmi-gazdasági problémáit fogalmazta meg, éles kritikával illetve a fogyasztói társadalmat, amely felé hazánk halad.
A beszéd szövege letölthető innen: onknap_szabogellert.doc
Csabai Lászlóné, az MJVSZ alelnöke leginkább azt kérte az ÖTM-től, mint az önkormányzatokért felelős kormányzati szervezettől, hogy lépjen fel határozottan és keményen az ágazatokkal szemben az önkormányzatok védelme érdekében. Mint fogalmazott, sajnos manapság a „főhatóságok diktatúráját éljük”. A feladatok és azok finanszírozása tekintetében az MJVSZ és a TÖOSZ álláspontja megegyezik.
Felhívta a figyelmet az önkormányzatoknál a roma problémával kapcsolatos nehézségekre, amely egyre inkább fenyegető veszély, amely gyors beavatkozást igényel.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök legfőbb üzenete az önkormányzati vezetők felé az volt, hogy próbáljanak meg egyensúlyt teremteni a munkahelyteremtést és növekedést szolgáló fejlesztéseik és a napi működés biztonságos megoldása között.
Az átláthatóság és ellenőrizhetőség teljes körű kialakításában partnerségre hívta az önkormányzatokat. A miniszterelnök szerint az uniós pályázati források felhasználásának tisztaságában a helyi önkormányzatok felelőssége a legnagyobb, hiszen helyi szinten ők képesek ellenőrizni a beruházásokat. A kormányfő hozzátette: két helyen lehet hibázni az uniós pénzek kapcsán: egyrészt központilag a döntésnél, illetve helyi szinten a felhasználásnál. A miniszterelnök szerint éppen ezért a helyi önkormányzatoknak mindent meg kell tenniük azért, hogy a forrásokat úgy és arra használják fel, ahogy és amire azokat megítélték.
Gyurcsány Ferenc hangsúlyozta: minden olyan kezdeményezését támogatja a szakminisztériumnak, amely az átláthatóságot és az ellenőrizhetőséget biztosítja, így például a Bajnai Gordon területfejlesztési miniszter által javasolt etikai kódexet is.
A költségvetés szempontjából a miniszterelnök elismerte, hogy 2007 a megszorítások éve volt, és úgy ítéli meg, hogy a 2008-as év ehhez képest már nem lesz rosszabb. 2009-től „javulás” várható azonban, amely „értelmes és okos programokon” keresztül valósul majd meg. Az önkormányzati és társadalmi célként, abszolút prioritásként pedig a gyermekek jövőjét jelölte meg.
A fórumon résztvevő polgármesterek ezt követően felvethették kérdéseiket a miniszterhez és a miniszterelnökhöz. Siklós, Hajdúnánás, Kiskőrös, Pácin, Romhány és Budapest VIII. kerülete vezetői többnyire konkrét helyi problémához kapcsolódóan szólaltak fel, azonban szóba került a polgármesteri tiszteletdíj rendszerének javítása, valamint a szakképzés tekintélyének visszaállítása is az országban. Ez utóbbi felvetésre a miniszterelnök kifejtette, hogy sajátos társadalmi folyamatnak lehetünk tanúi, amelyre nem tudják egyenlőre a megoldást, hiszen manapság senki nem akar már kőműves vagy villanyszerelő lenni, mindenki egyetemet és főiskolát akar végezni, így a következő generációkat az a veszély fenyegeti, hogy jelentős hiány lesz szakemberekből ezeken a területeken.
Dr. Draskovics Tibor tárca nélküli miniszter a közigazgatással kapcsolatos kormányzati korszerűsítési törekvésekről szólva ismertette a deregulációs intézkedés-csomagot. (megtalálható a teljes szöveg a TÖOSZ honlap tagoknak szóló részében.)
AZ ÚMFT, az OP-k és akciótervek rendszerét mutatta be Kovács István Vilmos, az NFÜ elnökhelyettese. Az aktuális, az önkormányzatok számára elérhető kiírások összefoglalóját rendszeresen közzétesszük a TÖOSZ honlap tagoknak szóló részében.
|
