Tegnap délután letette hivatali esküjét, Sólyom László, aki ezzel hivatalosan is a Magyar Köztársaság első számú vezetőjévé vált. Bár hazánkban inkább protokolláris jellege van az államfőnek, eddig hivatalban lévő elődei mind azt bizonyították, hogy egy súlytalannak látszó vezető is lehet fontos eleme egy országnak.

Göncz Árpád, Mádl Ferenc után nem egyszerű feladat betölteni az adott pozíciót, de Sólyom eddigi munkássága azt vetíti előre, hogy képes úrrá lenni a pitiáner pártcsatákon, és ha szükséges, tud és mer is élni alkotmányos jogaival, ami akár a Parlament feloszlatását is jelentheti bizonyos szituációban. Az Alkotmány Bíróság (AB) első elnöke, saját jogon került fel a politikusi népszerűségi lista élbolyába, és gyaníthatóan ott is marad távozásáig. A pártok „nagy terhet” vettek a nyakukba megválasztásával, mivel nem csak szakmai tudása megkérdőjelezhetetlen, de tekintélye is tiszteletet parancsoló, így számíthatunk rá, hogy elődeihez képest is visszafogottabb kritikák érik majd a következő 5 vagy 10 évben (a jelenleg hatályos törvény szerint a köztársasági elnököt 5 évre választják, és egyszer újraválasztható).
  
Sólyom László beiktatása mentes volt a túlzó ceremóniától, és a populista szólamoktól, visszafogott nyilatkozatának önmegvalló része így hangzott: Passzív, szigorú, keveset beszélő. Bár viselkedése vérbeli politikusra vall, vele egy „hétköznapi ember” költözik a Sándor-palotába. Az AB egykori főbírája nem a látványosságával válik ismertté, sokkal inkább precíz és logikus folyamatok levezérlőjeként, akihez bár közel áll a környezettudatos élet, a tiszta hit, de ezeket nem a bámészkodóknak szánja, hanem azoknak az érdeklődőknek, akik alázattal fordulnak az őket körülvevő világ felé. Ne várjuk tőle, hogy meggyőződését állandóan bizonygatni fogja, egyszerűen hitet tesz az általa képviselt értékek mellett, és azokhoz mindvégig hű marad.

Korábbi cikkek a témában:

Képviselők kilóra?

Ifjonti tolerancia az Új Generációval szemben – Beck Márton válaszol

Gyermek(ded)játék a Parlamentben