Vállalkozókkal a holnapért

Vállalkozóként hívott meg dr. Szabadkai Tamás országgyűlési képviselő-jelölt a Hotel Kovács konferenciatermébe január 25-én estére. Találjuk ki Sárbogárdot és környékét! Ez állt az invitáló levélben. Aktuálisnak éreztem a felszólítást, és persze nekem is vannak álmaim arról, milyennek is szeretném szűkebb pátriánkat, elfogadtam a meghívást. Nem voltam egyedül. Ott volt már Márkovics Lajos, Fülöp Győző, Horváth Laci, Máté János, Nagy Laci és Nagy Laci bácsi, Szakács Zoli, Sudár Gábor, Fodor János, Kelemen Béla, dr. Kulcsár Sándor, Ferencz Kornél, és Bereczk Imre is másodmagával, amikor megérkeztem, és persze a Hotel Kovács tulajdonosa, Kovács Béla is.
A rendezvényről először azt gondoltam, hogy valami kampányprogram lesz, de így utólag már látom, hogy több volt annál. Dr. Szabadkai Tamás felismerte, hogy helyben igazán eredményes csak akkor lehet, ha együtt gondolkodik a helyiekkel. Vitaindítójában elmondta, hogy az országgyűlési képviselői munkára készülve fontosnak érzi tudni, hogy milyen kitörési pontokon, és miben számíthat a környék vállalkozóinak együttműködésére. Ismertette az országos infrastrukturális fejlesztési terveket, az új dunaújvárosi híd, az M6-os és M8-as autópályák megépülését követő lehetőségeket, amelyeket a lehető legnagyobb mértékben ki kell használni az itt élő embereknek, majd az ötletözön következett.
Több síkon folyt a társalgás.
Sudár Gábor egyik javaslata nagyon megragadott, mert pénz nélkül megvalósítható, és amennyiben működik, valóban a térséget erősíti. Az ötlet, hogy a helyiek egymástól vásároljanak, egymástól rendeljék meg a munkát,- így nem hagyja el a vásárlóerő a térséget. Gondolatára ráerősítettem, hiszen kicsiben nálunk jól működik ez a dolog. A legtermészetesebb, hogy elsősorban azoknál vásárolunk, akik a Sárréti Hídban hirdetnek.
Egy másik sokkal nagyobb volumenű példa ugyanerre, hogy az ásványvízpalackozó üzem alapozásához Bereczk Imre Nagy Laci bácsitól vegye a betont, és amennyiben tényleg szívügye Sárbogárd, feltétlenül hívja meg a palackozó építési pályázatára a helyi építőipari cégeket.
Egy másik kérdéskör a szükséges fejlesztésekre irányult.
Kellene Sárbogárdra egy tanuszoda, kellene az elkerülő út, be kellene végre fejezni az Ifjúsági parkban a szabadtéri színpadot és az állomásfőnök úr igénye is megalapozott, miszerint ráfér a felújítás az állomásra is.
A vasút kérdéskörénél kis polémia alakult ki arról, hogy vajon az ablakban lévő energiaválság visszarendezi-e a fuvarpiacot a vasút javára?
Szakács Zoli szerint nem, szerintem viszont bizonyosan, hiszen vaspályán a közúthoz viszonyítva 1/6-od energiafelhasználással lehet célba juttatni az árut.
Fodor János egy krónikus problémára hívta fel a figyelmet, a fekete munkára. A hatóságok a hivatalosan működő cégeket szigorúan ellenőrzik, a feketén dolgozó bejelentetlen brigádokat viszont az ellenőrző hatóság nem látja. A rendszerváltás után 15 évvel ezen a területen is ideje volna rendet tenni!
Végül, de nem utolsó sorban a munkahelyteremtő beruházások kérdését tárgyaltuk több szempontból.
Mást javasolt Kelemen Béla, mást dr. Kulcsár Sándor, és megint mást a nagyvállalkozó. Abban viszont teljes volt az egyetértés, hogy meg kellene szabadítani a Sárbogárd környékén élő munkavállalókat a székesfehérvári ingázástól, és ez csak ipartelepítéssel lehetséges.
Az ipartelepítés két fő csapásirányát is sikerült körvonalazni, melyek közül elsősorban a mezőgazdasági terményfeldolgozó és alternatív energiaipar meghonosítása tűnt a legkézenfekvőbbnek.
Érdekes volt ez az eszmecsere, és meggyőződésem, ha rendszeressé válik, meg lesz az eredménye is. Juhász János polgármester el is határozta ezen a találkozón, hogy ő is él a lehetőséggel, és megkéri a résztvevőket, hogy hasonló konzultációkon segítsék az ő munkáját is.
AZI