Orbán Viktor lett az elnöke, Semjén Zsolt pedig az alelnöke a Magyar Szolidaritás Szövetsége néven megalakult a Fidesz és a Kereszténydemokrata Néppárt frakciószövetségnek. Sokak szerint a német CDU-CSU mintájára létrejött együttműködés lehet az új jobboldali struktúra alapja, ami viszont alapjaiban változtatná meg a Fidesz elnökének eddigi elképzeléseit.
 
Az idei választások után elég hamar kiderült, hogy nem négy, hanem ötpárti Parlamentje lesz a következő négy évben hazánknak. Az öt frakció közül két kormánypárti, két ellenzéki, és egy nehezen meghatározható, de végre önálló identitással rendelkező, 11 tagú MDF és egy pártoktól független képviselő, Gyenesei István küzd majd egymással, remélhetőleg a mi érdekünkben. 2006-ban legalább két fontos kérdésre kaptunk választ. Az egyik, hogy a magyar választók nem vevők egy kétpárti struktúrára, a másik pedig, hogy elegük lett az eddig működő rotációs kormányváltásokból. Orbán Viktor elképzelései, miszerint egy zászló alá kell gyűjteni a jobboldalt, megbukott, helyette azonban létrejött egy olyan konglomerátum, ami keretet adhat a további együttműködésnek.
 
A pártelnök pártokon felülálló pozíciója ismét megerősítheti szerepét a magyar politikában, de korántsem biztos, hogy ezzel a lépéssel elkerülhetővé válik a Fidesz eróziója. Ha továbbra is életben maradnak azok a kritikai hangok, melyek szerint Orbán sorozatos tévedései és bizonyos személyek, gondolatok túldimenzionálása okozta a jobboldal vereségét, akkor a frakciószövetség csak elodázhatja a jobboldal további tagolódását. Tény ugyanakkor az is, hogy Semjén szerepeltetése megakadályozza azokat a törekvéseket, melyek egy mindkét irányba nyitott keresztény párttá akarták alakítani a KDNP-t, így természetes szövetségesként továbbra is erősítik a Fidesz volt listavezetőjének helyzetét.
 
A várható fejleményeket nagyban befolyásolhatja Orbán Viktor hozzáállása, így még az is elképzelhető, hogy az elnök képes lesz egy esetleges pártszakadás után megtartani a frakció nagyobbik részét, ezzel együtt pedig a pártelnöki széket. A kérdés csak az, hogy Orbán a jövőbe tekint, vagy a mindig aktuális csatákat kívánja megnyerni, akár párttársaival szemben is.