Azt olvastam valahol, hogy a stílus
maga az ember. Egyre jobban kezd elharapózni bennem egy gondolat: ez, biz’
igaz. Amikor a kaposvári Kossuth téren járok esténként, egy jó néhány stílustalan,
és ezáltal embertelen hisztériázó alakot látok. Pökhendiek, önimádók, gyűlölettől
habzó szájúak, és nem utolsó sorban buták, de a végtelenségig. Ilyen emberek
töltik meg sötétedés után Somogyország fővárosának a szívét, amely így egyre
keservesebben dobog, s ha nem vigyázunk, úgy áll meg, és adja át magát az
enyészetnek, hogy csak arról vesszük észre, hogy mi is vele pusztulunk.
Valamikor a múlthéten, úgy
kezdődött, hogy egy ripacs lepaprikajancsizta a miniszterelnököt. Persze ideírhatnám
a ripacs nevét is, de én tisztelem benne annyira az embert, hogy nem akarom
jobban megalázni, mint amennyire ő teszi saját magával. Szóval adva van ez a
ripacs, aki azóta is – talán – minden este kivonul a belvárosba, és osztja az
észt. Illetve osztaná, de úgy tűnik, hogy sikertelenül, mert az ott lévők egy
része, egyre hülyébb (elnézést, de részint ragaszkodnom kell az ő stílusukhoz) lesz.
Ha ugrunk egyet az időben, akkor már itt is vagyunk ezen a szép, új héten. Ma például
azt hallottam, hogy a helyi televíziónak nyilatkozta egy roppant bátor és
értelmes ember, hogy ő aztatat akarja, hogy Szarházy-Gyurcsány Ferenc mondjon
le. Most gondolom, hogy egy kicsikét mérges, mert a TV utána nézett és rájött,
hogy az illető úriember rosszul tudja a miniszterelnök nevét, mert annak biza
csak egy vezeték neve van, és nemes egyszerűség ide, nemes származás oda, simán
Gyurcsány Ferencnek hívják. Aztán persze lehet, hogy bátor és értelmes barátunk
többet tud nálunk, és valamelyik közösnek vélt felmenőjüket hívták
Szarházy-nak, de ez mit sem változtat azon, hogy a TV a saját információit
tekintve helyesnek, kicenzúrázta az elsőnek sorolt vezetéknevet. Most persze
lehet, hogy érdemes lenne megijedni, és esetleg be is illene rosálni, mert
könnyen megeshet, hogy bátor és értelmes polgártársunk 70-re emeli társasága össz-IQ-szintjét,
vagyis magával hoz, nem is egy, hanem két embert ugyanabból az akolból, ahonnan
ő is érkezett. Ha pedig már olyan sokan lesznek, lehet, hogy megrohamozzák, és
talán el is foglalják a televízió épületét, hogy beolvassák élőben a
miniszterelnök családfáját, amiből talán a közös ős, Ábrahám is kiviláglik.
Aztán volt egy másik derék iparos
ember, aki elkészített egy műkincset a „tömegek” szórakoztatására. Egy nagyon
míves koporsó fogadta a térre látogatókat, hogy mindenki beleverhessen egy
szeget, ha Gyurcsány távozását akarja erről a világról. Persze mesteremberünk
nem volt rest, és az egyre fogyatkozó elégedetlenek számszaki túlmisztifikálása
érdekében, ő maga vert bele alkotásába jó néhány szeget, természetesen a kamera
előtt, mert ez az igazi valóságsó.
No de térjünk vissza kedvenc
ripacsunkra, – még mindig név nélkül – aki bár párton kívüli, azért elég
egyértelműen odaállt ma is Karcsi bá’ mellé, és fennen kiabálta a mikrofonba,
hogy: Hajrá Karcsi! Hajrá Karcsi! Hajrá Karcsi! és a legkevésbé sem zavarta,
hogy az akkorra már 18 fősre duzzadt tömegből, csak néhány elhaló hangocska
tartott vele. Persze hogy ettől kezdve, mitől is pártatlan a főripacs, nem
tudom megmondani, de hát higgyünk neki, hiszen nála van a mikrofon, így minden
valószínűség szerint túlüvölt bennünket.
Aztán mi is volt még? Ja, igen. Jött
egy korosodó fazon (még mindig az ott lévők stílusát követve), aki elmondta,
hogy most még békések, de az önkormányzati választások után ez meg fog
változni. Na, itt ijedtem meg. Először azért, mert a riportertől elvártam
volna, hogy megkérdezze: mire tetszik gondolni. Másodszor pedig azért, mert így
nekem kellett gondolkodnom. A Kossuth téren körülnézve rögtön feltűnt, hogy
meglehetősen sok a kandeláber, amin jelenleg csak virágok lógnak. Esetleg nekik
akarnak társbérlőt? És ha igen, akkor vajon kit fognak oda fellógatni? Azt az
önkormányzati képviselőt, aki mellesleg a jelenlegi ellenzék frakcióvezetője,
és szintén mellesleg az elmúlt napokban egyszer majdnem megverték az igen művel
tüntetők, csak azért, mert az egyik környékbeli kávézóba fogyasztotta el a
délutáni banánturmixát? Vagy esetleg az új polgármestert kívánják kínok
kínjával kivégezni, mert le merte győzni Karcsit? Uram bocsá’ nekem szánnak egy
kis mennyei világosságot, mert mindezt leírtam? Vagy pedig ők lesznek azok,
akik ismét elárulják Krisztust, mert nem tudják elviselni, hogy Isten
parancsolata szerint szeretniük kellene Szarházy-Gyurcsány Ferencet,
felebarátjukat? Mert ugye azt mindannyian tudjuk, hogy nem azt dicsőség
szeretni, aki kiírja ezer helyre, hogy szeret bennünket, mint Kaposvárt, hanem
azt, akiről azt feltételezzük, hogy talán mégsem…
Szóval, kinek áll a zászlórúd, és
a villanypózna?
|