A hét végén tartotta országos tisztújító küldöttgyűlését a Szabad Demokraták Szövetsége. A jó hangulatú, kétnapos összejövetelen - melyen a 809 küldöttből 758-an voltak jelen, - fontos szerepet kapott Szigeti Szabolcs, aki az SZDSZ országos tanácsának és megyei elnökségének tagja, s a párt komlói szervezetének elnöke. A párt leköszönő elnökségének javaslatára ugyanis őt és Pető Ivánt bízták meg azzal a feladattal, hogy a második napon sorra került választási ceremóniát levezesse.
   - Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy rám gondoltak. Természetesen örömmel vállaltam a feladatot, bár a felkéréskor - nyilvánvalóan - még nem tudhattam, milyen fantasztikus dolgokat hoz majd ez a választás.
   Mint mondja, ez egy igazán demokratikus választás volt, hisz két jelölt, két program közt kelett dönteni - ráadásul mindkettő jó és alkalmas volt. Ennek köszönhetően az első forduló 377-377-es döntetlen eredménnyel zárult, s a háromszori újraszámlálás sem változtatott ezen.
   Ekkor vált igazán fontossá Pető Iván és Szigeti Szabolcs személye. Az alapszabályban ugyanis semmi nem szerepel arra vonatkozóan, hogy ilyenkor mi a teendő. A két levezető elnök - rövid diskurzus után - arra az elhatározásra jutott, hogy ismételt szavazást kell tartani, s ezt a javaslatukat a küldöttek el is fogadták….  
     Amíg az új szavazólapok elkészültek, a két elnökjelölt újra szólhatott a küldöttekhez, majd következett a "második nekifutás". Aztán a szavazatok összeszámlálása után kiderült: Kóka János 13 szavazattal többet kapott, mint Fodor Gábor - így előbbi lett  az SZDSZ új elnöke.
   - A választás azonban ezzel még nem ért véget - eleveníti fel a történteket Szigeti Szabolcs - hisz meg kellett választani az ügyvívői testületet, s ott is nagyon szoros küzdelem alakult ki a jelöltek közt. Nem egy esetben 6-7 szavazatnyi különbség döntött.
   A komlói fiatalember hosszasan mesél a kétnapos küldöttgyűlés során tapasztalt – véleménye szerint - fantasztikusan jó hangulatról, s annak külön örül – hangsúlyozza -, hogy a tanácskozás végig igen korrekt, személyeskedéstől mentes volt (ami manapság bizony ritkaságszámba megy),  végül pedig még egyszer azt emeli ki, hogy felejthetetlen élmény volt ebben a munkában részt venni.