A magukra maradt idősek és betegek gondozásáról már a XVIII.-XIX. században történt szervezett megoldás. A szegényházakat a települések működtették, finanszírozták. Jászberényben az orvosi ellátás mellett igyekeztek az elaggott emberekről is gondoskodni, erről számos levéltári irat tanúskodik. Általában bérelt egy-egy házat a város, s az idősekről ott gondoskodott. Az orvoslás és a szegénygondozás hosszú időn át nagyon összefonódott.

Igazi, csak a szegényeket gondozó létesítmény 1906 és 1909 között épült, ami a Fehértói temetővel szemben volt. (Később a BUBIV székháza lett.) Itt 20-30 személyt láttak el, mígnem – egy másik szükséglet miatt - 1913-ban járványkórházzá alakították az épületet. Az idősek ellátása ismét a város különböző helyén bérelt ingatlanokban valósult meg. Az utcai koldulás 1937-ben történt törvényi tiltása miatt a ferences Mária Gondozó Nővérek is munkához láttak, hogy a szociális területen munkálkodjanak. Sajnos volt mit tenniük, hisz Jászberényben is sok idős, nincstelen élt. Adományokat gyűjtöttek a lakosság körében az idősek, a szegények javára, s ők osztották szét is.

A rossz csengésű szegényház kifejezést a szeretetotthon elnevezés váltotta fel 1945 után. Az első ilyen intézményt 1948. október 24-én avatta fel a város. Átalakították, korszerűsítették a Hatvani út egyik szép, polgári házát, s 40 idős ember ellátását oldották meg. Később többször is bővíteni kellett, hiszen a családok helyzete is megváltozott, a nők munkába állásával az idősek ellátása szinte megoldhatatlanná vált, de a társadalom elöregedése szintén új helyzetet teremtett. Nem véletlen, hogy két bölcsőde is idősgondozó intézménnyé lényegült át az elmúlt 20 évben.

A Hatvani úti Naplemente Szociális Otthon jelenleg 125 lakója a megye minden településéről érkezhet, de nagyobb részük azért jászsági. Az épületet először 1979-ben bővítették, majd 1993-ban is egy újabb szárny létesült, így alakult ki a mai konstrukció.

Az idősgondozás azonban ugyanúgy sok nehézséggel küzd, mint a múlt században. Csúzné Baranyi Rozáliával, az Egyesített Szociális Intézet igazgatójával a tapasztalatokról is beszélgettünk.
- A kilencvenes évek elejétől új helyzet állt elő. A kórházakban az elfekvő osztályok megszűntek. A krónikus osztályokon pedig csak 3 hónapig lehet valaki, ami hosszabbítható ugyan, de nem a végtelenségig. Így a szociális otthonnak is fel kellett készülni arra, hogy férőhelyet bővítsen. Lakóink összetétele is megváltozott, teljesen magatehetetlen, ápolásra, gondozásra, 24 órás felügyeletre szoruló gondozottak száma egyre nőtt. Sok a demens –  hanyatló szellemi képességű - betegünk, jelenleg 31-en vannak. A tisztába tevéstől a gyógyszerek beadásig minden pillanatban figyelni kell rájuk. Nos, az ilyen és ehhez hasonló helyzetekre kellett felkészülni, azaz az intézmény szervezeti rendszerét is úgy alakítani, hogy megfeleljünk a feladatoknak.

Fejlesztések, beruházások

Érdekes tapasztalatát is megosztotta velem Csúzné. Az elszegényedés egyik jelének mondható, hogy az időseket – a nyugdíjuk miatt – már csak akkor adják be szociális otthonba, amikor a család végképp nem tudja ellátni, tehát fekvőbeteg, 24 órás felügyeletet igénylő állapotba kerül, vagy önmagára is veszélyes, nem tudja mit csinál.

A bővítés mellett állandóan napirenden volt a betegellátáshoz értő szakszemélyzet biztosítása is. Közben az ellátási formák palettája is bővült, igazodott az idősek állapotához, igényeihez. Így történt, hogy a Faiskola utcai, volt hűtőgépgyári bölcsőde még 1989-ben nappali idősotthon lett, majd 1999-ben a Ferencesek terén lévő, egykori Tejkezelő-képző ingatlana pihenőházzá alakult. Ma már látható, ezek létesítése nem volt jól átgondolt, hiszen hatalmas költséggel járt a működtetésük. A feladatok bővülésével a dolgozói létszám is növekedett.

A jászberényi szociális intézet iránt az érdeklődés is nőtt, jelenleg mintegy 80-an vannak várólistán. Ezen az sem változtatott, hogy az elmúlt évek során Jászdózsán és Jászárokszálláson is létesült idősotthon. Ezekbe azonban a vagyonosabb és még jó állapotban lévő idősek jelentkeznek, hiszen a belépés mintegy másfél milliós összeget kíván meg. Mivel a szegényebbek ma is többségben vannak, így a berényi várólista nem lett rövidebb. A kisnyugdíjasok, az öregségi járadékot kapók kerülnek be a Hatvani úti otthonba. Ez azt is jelenti – mivel a megye minden településéről kerülhetnek ide jelentkezők – hogy a jászberényi önkormányzat ad kiegészítést költségvetéséből olyanok ellátásához is, akik nem berényiek. Jelenleg egy ápolt havi ellátásáért, gondozásáért 67 ezer forint térítési díjat kell fizetni. Ha valakinek nincs ennyi nyugdíja, akkor azt a jászberényi önkormányzat kipótolja.

A 67 ezer forint persze nem jelenti azt, hogy ennyiből el lehet látni egy súlyosan beteg gondozottat, hiszen van, akinek a gyógyszere elvisz ennyit. Az orvosi felügyeletet biztosítani kell, a szakorvosi, kórházi vizsgálatokra való szállítást is, de sorolhatnánk még, hiszen a szociális törvény nagyon sok mindent leír, amit meg kell kapnia a gondozottaknak. Az étkezésnél, a betegségek miatti különböző diétára, oda kell figyelni. Nem könnyű mindezt kigazdálkodni, hiszen az állami normatíva is csökken évek óta.

Bővülő ellátási formák

A szociális intézet jelenleg nyolc szakfeladatot lát el, ami a klasszikus idősgondozást teszi sokszínűvé. A jelzőrendszeres segítségadást 2003-ban vezették be, s 2005-től az egész Jászságra kiterjesztették. Jelenleg 200 idős személy kérhet segítséget a Hatvani úti diszpécserközpontból. Erre van állami normatíva, amiből biztosítani is tudják ezt a szolgáltatást, így ingyenesen vehetik igénybe az idősek.

A támogató szolgálat Jászberény, Jásztelek és Jászfelsőszentgyörgy lakosait látja el. Ezt a mozgáskorlátozottak vehetik igénybe, szerény térítési díj mellett. A tanyagondnok már legalább két évtizede létezik, bár nem mindig volt ez neve. A külterületen élők segítése folyamatos. Az ebédet naponta 45 ember kapja, de ha valaki kéri, hogy kenyeret, más élelmiszert vigyenek neki, az is megoldható. A tanyagondnok Neszűr, Öregerdő, Hajta, Portelek, Újerdő, Négyszállás tanyáit keresi fel rendszeresen. Szintén régi szolgáltatás a házi segítségnyújtás. Gondozók járnak házhoz, hogy otthonában lássák el az idős embereket. Van, aki ebédet kap rendszeresen. A nappali ellátást, az idősek klubját szintén igénybe veszik. A volt városi bölcsőde – ma Gondozási Központ - fogadja őket.

A megszorítások eredményeképp a Faiskola úti átmeneti elhelyezést adó részleget - ahol 22 személy kapott ellátást - az önkormányzat határozata szerint megszüntették, és a pihenőház felszámolása is folyamatban van.
- Az átmeneti elhelyezést valószínűleg eztán is biztosítjuk, most van folyamatban a dolog - magyarázza Csúzné. – A korábbi 22 helyett 5 fős keretet kapunk, de ezt itt a Hatvani úton oldjuk meg. A megszorítások miatt jelentős létszámleépítésre is sor került, most 113-an vagyunk, de ebből kilencen már a felmentési idejüket töltik. Az önkormányzat határozata szerint, összesen 30 dolgozót kellett leépítenünk, ami folyamatosan történik. Mi tagadás, kellemesebb azon dolgozni, hogy az intézményt bővítsük, fejlesszük, mint a leépítés feladatait megoldani. A megszorítások, a finanszírozási korlátozások miatt a jövőnket nem látjuk most tisztán. Én nem emlékszem ilyen nagy arányú megszorításokra, pedig voltak nehéz korszakok korábban is.

Egy ilyen nagy intézménynek a lifteken kívül – egyet néhány héten adtak át - kívül foglalkoztatóval is rendelkeznie kell. Nos, ilyet is kialakítottak nemrég az intézményben, ahol tévézhetnek, beszélgethetnek, kártyázhatnak az idősek. Az igazgató asszony beszélt még a belső kertről, aminek kialakítása is szívügye. A termőföld már arra vár, hogy értő kezek elrendezzék, s növényekkel beültessék. Kiss Erika