Kuncogtunk, nevetgéltünk, jó hangulatban beszélgettünk Jászberényben az Európa Klub keddi találkozóján. Pedig valójában sírni lett volna kedve annak a tucatnyi embernek, akik a könyvtár klubtermében kíváncsiak voltak Hegyi Iván újságíróra, az ő helyzetértékelésére a hazai labdarúgással kapcsolatban.

A beszélgetést ezúttal egy sportvezető, Agócs Tibor vezette, aki elmondta, hogy magyar büszkeségünk is eltűnni látszik az idők során, hiszen a magyar fociban óriási pénz van, eredmény viszont alig.

Hegyi Iván – a Népszabadság és a Sport Tv munkatársa – örömmel jött Jászberénybe, még sosem járt itt. Agócs Tibor szavaihoz kapcsolódva mondta el, mit is gondol erről az egész dologról. Ő ugyanis a labdarúgást, a futballt szereti. Ezen sport sajátos, magyar változata a foci. Ez pedig nagyban különbözik a valódi labdarúgástól. Ami nálunk van, az csak foci.

Az egész világban a futball túlnőtt a sport keretein, a nemzeti kultúra részévé vált. A világ számos országában nemzeti kérdéssé vált, a nemzeti büszkeség egyik megtestesítője. Sajnos, Magyarországon mára egészen más a helyzet. Hegyi Iván sorra vette a történelmi folyamatot, ami 1901-től, az MLSZ megalakulásától jelentős. A magyar futball folyamatosan „felépült” a XX. század első felében. Olyannyira, hogy hazánk kétszer is világbajnoki döntőt játszhatott. Ott volt azon 10 ország között, melyek a futballban a főszerepet játszották a világban. Hazánkat a labdarúgással kapcsolatban emlegették szerte a világon, ezáltal vált ismertté, hírnevet szerzett magának. Az 1950- es, 60-as években labdarúgó nagyhatalomnak számított Magyarország. Ennek hatását talán nemcsak a sportban, de más területen is érezhettük.

A labdarúgás mindenütt komoly iparágat jelent, óriási üzlet, ami a médiában, a turizmusban, a szórakoztatóiparban is hatalmas tömegeket mozgat és tart el. Ettől esik el most Magyarország. A magyar foci mintegy 40 éve zuhant ki a világ élvonalából, ahová visszakapaszkodni is legalább ennyi idő kellene Hegyi Iván szerint. Kérdések nyomán kifejtette, hogy ez pedig, nemcsak elhatározás kérdése. Azonban nálunk még csak a szándék sem látszik erre.

Az utánpótlás-nevelésben újdonság most a futball-akadémiák megjelenése, de a vendég szerint ez sem több más, hasonló próbálkozásnál. Más országokban futballiskolák ezrei működnek, s 6-15 éves korú gyermekeket nevelnek, készítenek fel úgy a sportra, hogy később már alig kell a felkészüléssel, a fortélyok tanulásával bajlódniuk.

Hol a bajok gyökere, s mit lehetne tenni, ezt firtatták a jelenlévők. A tapasztalt újságíró kifejtette, a foci Magyarországon azoknak a biznisze, akik benne vannak, s nekik nem érdekük, hogy bármi is változzon. Ezért marad a nevetséges helyzet. Mert kínunkban nevetünk olyan helyzeteken, ami csak nálunk történhet meg. A Fradi és Baktalórándháza különös kapcsolata többször is szóba került. S az is, miért nem segít az állam. Hegyi Iván elmondta, az Orbán-kormány ideje alatt 20 milliárdot pumpáltak be a fociba, nulla eredménnyel. A pénz nyomtalanul és eredmény nélkül eltűnt abban a körben. A magyar labdarúgás feneketlen kút, amibe nem is érdemes betenni az állam – az adófizetők – pénzét. A jelenlegi rendszerben – amiben a magyar foci működik – determinálva van a sikertelenség.

Egy-két sportrajongó próbálta felemlegetni a nagy magyar focisták sikereit, de ezek egyedi jelenségek csupán Hegyi Iván szerint. A derűs jövőt nem látja, mondta, pedig ő szereti a futballt, másként nem is lenne sportújságíró. Kiss Erika