A szegedi kis „aranyosok” első önálló sítáborát Szlovákiában, a Dolny Kubin mellett fekvő Kubinska Hola lejtőin valósítottuk meg. Nem meglepő hát, ha a hegy nevének hallatán mindenki a spanyol köszöntéssel, egyszerű Hola! Hola! felkiáltással üdvözölte a lehetőséget.

Míg az elmúlt években a szegedi AJTP diákjaival közösen hódítottuk sorra a sípályákat, idén önálló út szervezésére és lebonyolítására vállalkoztunk. 25 diák részesült a jutalomban, hogy tanulmányi és közösségi munkájukat a síelés örömteli élményével is elismerjük. A kis „aranyosok” már csak azért is kiváltságos helyzetben voltak, mert tudásuknak és haladási tempójuknak megfelelően három csoportban, saját jól felkészült oktatóink segítették őket az újabb készséghez. A harmadik, de már a második szezonjukat lécen töltő diákok is persze helyzeti előnyben voltak, de a kezdők többsége is gyorsan ráérzett a talpon maradás technikájára, így már második nap a tárcsás felvonó használatával juthattak mindig magasabbra. Akik a legkevésbé éreztek rá a hegyléc, völgyláb fogalmak használatára, azok is az utolsó napon, a házi síbajnokság keretében sikeresen, a többiek őszinte, elismerő ovációja mellett teljesítették esés nélkül a szlalom pálya kihívásait.

A kollégiumban megszokott családias hangvétel persze nemcsak a sípályán esett jól mindenkinek, de a szálláshelyen is megalapozta a jó hangulatot. Az esti napértékelő megbeszéléseken az aznap készült fényképek és videók is derült pillanatokat okoztak. És bár a pályán a megszokottól nagyobb terhelésnek voltak kitéve diákjaink, mégis jutott energia levezetésként a „Sítábori kihívás” teljesítéséhez. Ennek során három fizikai próbát (alkartámasz, tojásülés, guggolás) kellet az arra vállalkozóknak napról-napra egyre növekvő időtartam, illetve szériaszámban végigcsinálni. Legnagyobb örömünkre ezt mindenki vállalta és teljesítette is. Ezek után pedig jöhetett az osztódásos vetélkedő, biliárd-bajnokság, pókerezés vagy a különféle társasjátékok sora. A rutinosabbak által már jól ismert harmadik napi, az ismeretlen terhelés miatt holtpont feloldásaként beiktattunk egy lazító fürdőzést, ahol vízi csúszdák, örvénylő és dögönyöző medencék várták megfáradt testünket.

A sítábor azon ritka kirándulások egyike, ahol nem kell ágyba imádkozni egy diákot sem, nincs gond az éjszakai nyugalom megzavarásával, a hangos nevetgéléssel, a traccspartikkal. A friss hegyi levegő, a fizikai terhelés, a pozitív élmények hatására a fegyelem és a szabályok betartása is sokkal könnyebb, figyelmezetés nélkül is működik, így biztosítva a másnapi biztonságos síelést, a további sikerélményekhez jutást.

A záró estén mindenki kiérdemelte a síoktatás sikeres teljesítéséért járó oklevelet, az érmeket szimbolizáló jutalom csokitallért és táblás csokikat. Külön díjaztuk a szlalom pályán elért eredményeket, ahol legnagyobb meglepetésünkre mind a fiúknál, mind a lányoknál a legjobb időeredményt egy-egy újonc érte el, és külön érdekességként a lányoknál a századra pontos mérés ellenére hármas holtverseny alakult ki a dobogó második fokán. Az igazi felhőtlen hangulatot azonban az estére összevágott meglepetés zenés kisfilm okozta, mely a legemlékezetesebb pillanatokat örökítette meg, számos ilyen volt - ilyen lett epizóddal. A körkérdésre pedig, hogy eljönnének-e jövőre is síelni, a kis „aranyosok” válasza egyöntetű igen volt. Az egyetlen gondjuk csak az volt, hogy miért nem maradunk.