Szeptember közepén a szegedi „Aranyos” négy évfolyam útra kelt, hogy meghódítsa a Dunakanyart. Kismaros, Esztergom, Szentendre, Visegrád szerepelt úti programunkban, de mindjárt megnézzük, mit is láttunk pontosan. Jó szokásunkhoz híven a diákok kiselőadásokkal készültek, melyeket az út egy-egy pontján ismertettek társaikkal. Így nemcsak élményekben gazdagodtunk, de tudásunk is gyarapodott.

Pénteken indultunk útnak, s egy inárcsi pihenőt leszámítva meg sem álltunk Kismarosig, hogy ott járművet váltsunk. Az emeletes buszunkat – amin utazni nagy élmény volt a diákoknak –erdei kisvonatra cseréltük, amivel egyre beljebb és beljebb hatolva a természetben, eljutottunk Királyrétre. A sok ücsörgésben elgémberedett tagjainknak jólesett a séta a friss levegőn, körbejárva a horgásztavat kő teknősbékán megpihenve. A sétától jobban már csak a vacsorának örültünk az esztergomi szálláshelyen. A szállásunk apróbb kellemetlenségeit feledtette a jókedv, valamint a finom reggeli és vacsora elfogyasztása. Este csapatépítő tematikus foglalkozások, sport – a foci és a tollas vitte a prímet – és egyéb játék várt még diákjainkra.

A szombati napot az Esztergomi Bazilika megtekintésével kezdtük, s hogy ez a nap se teljen el kisebb túra nélkül, sok-sok lépcsőn fölmentünk a Kincstáron át a legtetejére, a Kupolakilátóba. Megérte. Gyönyörű kilátás, szlovákiai panoráma tárult elénk: a telefonok nem győzték rögzíteni a szebbnél szebb képeket, amelyeknek a nézegetése milyen jó lesz majd a borús őszi napokon. Következő programként átsétáltunk a várba, ahol három kisebb csoportra osztottak bennünket a hatékonyabb idegenvezetés kedvéért. Kis termek, restaurált freskómaradványok, fényjátékkal imitált víztükör várt ránk. Ha már a bazilika tetejéről átpillantottunk Szlovákiába, át is sétálhatnánk – gondoltunk egy nagyot. A két országot összekötő hídon egy negyedórás kellemes sétával végig lehet menni, s a szomszédos partról a bazilikára visszatekinteni felejthetetlen élmény.

Egy kellemes ebéd után a délutánt a szentendrei skanzenben töltöttük. A diákok kisebb csoportokban szabadon bolyonghattak a skanzen területén. Volt, aki a mesehallgatást választotta, mások figyelmét a háztáji állatok kötötték le, némelyek számára az óriás hinta jelentette a legnagyobb kihívást. A találkozó időpontjára mindenki megérkezett, úgyhogy hasznosnak bizonyult a kiosztott térkép.

Vasárnap reggel összeszedtük a csomagjainkat, búcsút intettünk a szállásnak és a városnak, s Visegrád felé vettük az irányt. Visegrád – vár – Dunakanyar! Egy kellemes délelőtt eltöltéséhez nem is kell más. Közben megtudhattuk, milyen volt egy korabeli lakoma, egy vadászat, milyen fegyvereket használtak, egy szóval, hogyan éltek elődeink. S közben azon is elgondolkodhattunk, hogy mi úrhölgyként vagy egy úrfiként hogyan töltöttünk volna el egy napot, vagy egyáltalán, vállalnánk-e egy időutazást egy komfort nélküli, talán még egy kissé vad világba. A várból nyíló kilátástól nehezen szakadtunk el, de már készítették számunkra a bobokat, hogy egy-két csúszással megkoronázhassuk a délelőttöt.

A vasárnapi ebéd elfogyasztása után hazaindultunk, s megérkezve lezártuk az év első programhétvégéjét.