És mi mindent
nem tudtunk még?
Kinek merülne fel az a
kérdése, hogy nem tud eleget népünk eredetéről? Vagy ki az a László Gyula?
Kétféle honfoglalási elmélet is létezik? Miért neveztek minket türköknek Ezeken
a kérdéseken elgondolkodva rájöhetünk arra, nem is tudunk annyit
származásunkról, mint amennyit gondolunk.
A
Rákóczy-szövetség idén is megrendezte Gloria Victis nevű történelmi
vetélkedőjét, melynek témája idén, „A
magyar őstörténet, a honfoglalás és az államalapítás” volt. A versenyre
összesen 211 csapat adta le nevezését, ebből hatvanan jutottunk be Pestre, a
középdöntőbe. Ahogyan azt sejteni lehetett a felkészülés nem a legegyszerűbb
feladatok közé tartozott. Rengeteg könyv, új ismeretek és persze a megtalált
leletek képeinek átnézése. Olvasás és tanulás közben az az egy dolog tudott
minket vigasztalni, ha most belemélyedünk a témába, alapórán (illetve
fakultáción) már csak könnyebb lesz. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat abból a
szemszögből nézve, hogy Beckné tanárnő segített a forrásokat elolvasni,
kijegyzetelni, Stárics tanár úrral időt szenteltek felkészíteni minket, tudásuk
és jegyzeteik alapján. Mindegyikőnknek
tudtak olyan információkkal szolgálni, amiket a felkészülésre szánt anyagok nem
tartalmaztak.
Októberben elérkezett az idő, hogy
elinduljunk a versenyre. Sajnálatos módon felkészítő tanáraink nem tudtak
felkísérni minket a versenyre, ezért Trencsényi Péter utazott fel velünk
Pestre. A Hotelba érkezés késő délután történt. Fáradtak voltunk, de szerettünk
volna időt szentelni, átnézni az anyagot még egyszer, de ezt a lehetőséget a
szövetség szervezői nem tették lehetővé, ugyanis a Nemzeti Színházban a János
vitézt adták elő. Egy szóval időnk, és kedvünk se volt már átnézni a
jegyzeteket a verseny előtt. Mindent a véletlenre bíztunk. Másnap reggel
elkezdődött a feladatlapok. Ha azt mondom a középdöntőben kitöltött
feladatlapot egy témazárónak is megírhattuk volna, akkor szerintem nem túlzok.
Hiába tűnt könnyűnek, mégis 50 csapat esett ki ebben a fordulóban.
Másnap érdeklődve, szinte
lemondóan, vártuk a részeredmény-hirdetést, ahol kiderült, benne vagyunk ebben
a legjobb 10-ben, vagy nem. A megszokottól eltérve az első helytől mondták a
helyezéseket. A harmadik bejutóknál azonban azt vettük észre, hogy a mi
neveinket sorolják fel. Ákos, Eszti és az én adrenalin szintem is hirtelen
megugrott, hiszen egyikőnk sem gondolta azt, hogy ilyen jól szerepeltünk eddig.
Itt már nem mondhatom azt, hogy egyszerűek voltak a feladatok, sőt inkább
nehezek voltak. Ákos szereplése, ahogy előadta miért neki (azaz Koppánynak)
kellene a trónra kerülnie István helyett, a zsűrit, az ellenfél csapatokat és
szerintem mindenkit lenyűgözött. Igaz, néha történtek veszekedések, de mindig
meg tudtuk beszélni a feladatokat. De ahogy az mindenhol történik itt is eljött
a verseny vége. Megkönnyebbülés, és az izgalom következett.
A végén természetesen nem az
elejétől mondták a helyezéseket, hanem hátulról előre. A második hely…
Leírhatatlan az az érzés, ami akkor átjárhatta mindannyiinkat. Könyvek és
tavasszal egy teljes hét a tanítási időből Erdélyben. Teljesen korrekt
nyeremény, sok volt a felkészülés, de a nyeremény is értékes.
Ezúttal szeretnénk köszönetet
mondani Dr. Beckné Sallai Anikó tanárnőnek és Stárics Roland tanár úrnak, akik
nélkül idáig el sem juthattunk volna. Ezzel a versennyel egy felejthetetlen
élményben volt (és reméljük lesz is), illetve népünk eredetéről is a lehető
legtöbbet tudtunk meg.
A csapat tagjai: Nagy Eszter
10.C, Lakatos Szilárd 10.C, Holányi Ákos
10.N
A beszámolót lejegyezte: Lakatos Szilárd 10.C
|