Péntek délután indult útnak a 10. évfolyam, a tavaly már egyszer meglátogatott városba, Budapestre. De hát a főváros mindig tartogat újdonságot, látnivalókban kifogyhatatlan. Első állomásunk a Sziklakórház Atombunker Múzeum volt Budán, a föld alatt. Megtudhattuk, kik, hogyan és milyen körülmények között ápolták a betegeket, háborús sérülteket a második világháború idején és 1956-ban. Sőt arra is fény derült, hogy atomtámadás esetére is kialakítottak egy bunkert, ahová 200 embert lehetett volna elhelyezni. A viaszbábuk, a vérző sebesültek, a kórtermek, az egész kiállítás rendkívül élethűen van bemutatva. Ha már Budán jártunk, ezt követően végigsétáltunk Budapest kuriózumán, a Várkert Bazáron. Esti kivilágításban csodálhattuk meg a különböző stílusú épületeket, a kialakított reneszánsz kertet. Magával ragadott bennünket ennek a helynek a különleges hangulata. S mivel még nem elégeltük meg a sétálást, idén is körbejártuk a méltán híres karácsonyi vásárt a Vörösmarty téren. Ezután még elbuszoztunk a Hősök terére, hogy szembenézzünk a múltunkkal. A nap további programja már csak a szálláshely elfoglalása és a vacsora elfogyasztása volt.

Szombat reggel szurkoltunk, hogy ne legyen köd és ne essen az eső, ugyanis célul tűztük ki, hogy a Normafától felsétálunk a János-hegyi Erzsébet kilátóhoz, onnan pedig libegővel érkezünk vissza a buszunkhoz. Az időjárás kedvezett nekünk, úgy tudtuk megvalósítani a programot, ahogy elterveztük. A kis csapat nagyon élvezte a sétát a természetben, különösen úgy, hogy még a hó is szállingózott. Na és hóesésben kipróbálni a játszótér játékait, az ám az igazán izgalmas! Annak ellenére, hogy egy kis köd azért volt, élvezhető maradt a kilátás a János-hegyről és a libegőzés. Innen utunk a Millenáris Parkba vezetett, hogy bepillanthassunk a vakok világába a Láthatatlan kiállítás segítségével. Itt látássérült vezetővel teljes sötétségben járhattunk végig hat termet, semmi másra, csak a fülünkre és a kezünkre hagyatkozva. Szerencsére a vezetőnk folyamatosan beszélt hozzánk, hallottuk, olykor éreztük csapattársainkat, s ez folyamatosan biztosított bennünket arról, hogy nem vagyunk egyedül, s nincs mitől félnünk. A diákoknak ez a program tetszett a legjobban. Sajnos az idő nem nekünk dolgozott, így nagyon gyorsan meg kellett ebédelnünk, hogy odaérjünk a Planetáriumba, ahol szemünk elé tárult a világűr megannyi képzelt mitológiai alakjával.

Az este már Szegeden ért minket. A kollégiumban megvacsoráztunk, megbeszéltük élményeinket. Vasárnap a reggeli elfogyasztása után mindenki fogta a csomagját, és élményekkel gazdagon indult haza.