Gyors egyeztetés után eldőlt, belevágunk. A formaságok elintézése után (pénzváltás, sífelszerelés bérlése, biztosítások megkötése) már csak az indulást vártuk. Ez február 14-én el is jött.

Nyolc óra buszozás után gyakorlatilag leestünk a buszról, de vendéglátóink már meleg vacsorával vártak minket. Az alvással senkinek se volt gondja.

Reggel a szálló melletti sípálya megismerésére készültünk. El kell mondani, hogy 10ºC volt, és hó csak a pályán. Ettől függetlenül az alapokkal megismerkedtünk, és csak az ebéd miatt szakítottuk meg a síelést. A vacsorát pillanatok alatt eltüntettük, és készültünk a másnapi kirándulásra. Az úti cél Parajd és Szováta volt.

Parajd nevezetességei a határában levő sósziklák, melyek legnevezetesebbike az 576 m magas Sóhát, amely kb. 2 milliárd tonna sót tartalmaz. A Korond-patak vize a Só-szorosban tör át a sósziklákon. A bányák sócsarnokai a légúti betegségek kiváló gyógyhelyei. A bányában 120 m mélyen templom, játszótér is van.

Szovátán a tavak körül sétáltunk. Nyáron bele is mehettünk volna, most csak megnéztük a Medve-tavat, ami a világ legnagyobb heliotermikus tava. Olyan sós, hogy gyakorlatilag nem lehet benne elsüllyedni. A tó vizét a múlt század óta használják a meddőség gyógyítására, de ajánlják különböző reumatikus és gyulladásos betegségek kezelésére is.

Este vártuk a híreket, milyen a hóhelyzet, lesz-e friss hó. Úgy értesültünk, hogy a szállásunktól kicsit távolabb, Bucsin településen az egyik pálya friss havat tartalmaz. Bár a pálya egyszerűbb volt, de tényleg kb. 35-40 cm friss hó volt, így a következő három napot ott töltöttük. Mivel napközben csak minimális élelmet vettünk magunkhoz, a vacsora mindig gyorsan eltűnt az asztalról. Alföldi gyerekként csak néztünk az étlapra, mint tyúk a piros kukoricára, de megtanultuk, mi a csorba, a mics, a paszuly, pityóka vagy a puliszka.

Az utolsó este szomorúan vettük tudomásul, hogy vége az üdülésnek, ezért mivel tudtuk, hogy az út hazafelé se lesz rövidebb, inkább sokáig ébren maradtunk „A buszon majd alszunk!”felkiáltással. Így is lett. Szombat este értünk haza, fáradtan, de örök élményekkel.

Csőke Nikolett Amália, Garics Mária, Jámbor Henriett Kiga, Juhász Attila Milán, Nagy Richárd, Oláh Miklós, Pásztor Csaba és Kis Mihály programfelelős