Utána kellene nézni, hogy a XXI. század hajnalán, egy alig másfél évtizedes demokráciában mi jár hazaárulásért? Orbánnak biztosan szerencséje van, mert annakidején hiába kiáltott halálbüntetésért, a hatalom nyugodt tagjai nem engedtek vérbő elképzeléseinek. Ebben szerencséje van, de vajon mi menti majd meg egy (általa) kettészakított ország két felétől, ha mindenki számára egyértelművé válik: a vezénylő-tábornoknak fontosabb a hatalom, mint tíz (vagy 15) millió magyar jövője.

Nincs még olyan régen, hogy ne emlékezzünk rá, amikor Viktor mindenáron azért kepesztett az uniónál, hogy csúnyán nézzenek hazánkra. Úgy gondolta, hogy ha sok ejnye-bejnye érkezik „kintről”, akkor majd a magyar választóknak „megjön az esze”, és a Fideszre szavaznak. Nos, a magyar választóknak, de legalábbis a többségnek, nem jött meg.

Orbán Viktort nem igazán érdekli Magyarország helyzete. Folyamatosan utcára hívja híveit, nem foglalkozva azzal, hogy milyen következményekkel jár az utcai politizálás. Először még csak szemet hunyt afelett, hogy szélsőséges csoportok nem hagyják megnyugodni a kedélyeket, ma már rájátszik az újfasiszták és radikális anarchisták tombolására. Az az ember, aki azt állítja, hogy még soha életében nem hazudott, azt próbálja elhitetni, – pártjával, és sajtójával együtt – hogy az atrocitások egyik lehetséges oka, hogy kormánypárti provokátorok vegyültek el a tömegben. Eközben csupán arról feledkezik el, hogy nem a koalíció támogatói szokták füttyel és tojással megzavarni a nekik nem tetsző politikusokat.

Orbán és csapata továbbra is ragaszkodik az utcához, ott érzi jól magát. Kérdéseket intéznek a miniszterelnökhöz, majd kivonulnak az ülésteremből anélkül, hogy meghallgatnák a választ. Tipikus kommunista módszer. Ugyanezzel éltek a koncepciós perekben is. Mindegy volt, hogy mit mond a vádlott, az ítélet már jó előre megszületett. Amellett, hogy ez a legkevésbé sem tekinthető demokratikus hozzáállásnak, nyugodtan kimondhatjuk, ezek a fiúk neveletlenek. Megérdemelnék a Mikola féle körmöst, de akár többet is. Ilyen politikusoknak(?) nincs helyük a magyar közéletben. Ugyanakkor, ha őszintén szemléljük a hazai közéletet, akkor a Parlament túlnyomó részét el kellene kergetni, és soha többé nem szabadna a politika közelébe engedni. Most viszont a Fidesz és Orbán Viktor az, akit nem érdekel Magyarország jövője, csupán a hatalom megszerzésére koncentrál.

Az Európai Uniónak világossá kell tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak – mondta Orbán. A valaha volt miniszterelnöknek persze nem ártana tudni, hogy az Unió nem kormányoknak nyújt bármit is, hanem országoknak. Ha pedig feltételezzük, hogy a Fidesz elnöke tisztában van ezzel az alapelvvel, akkor azt kell, hinnünk, hogy azt akarja elérni, hogy hazánktól vonjanak meg minden támogatást. Ép ésszel persze ilyet senki sem kér, pláne nem a saját országával szemben, és pláne nem akkor, ha az általa említett kommunista erkölcsi örökség az ő pártjának szekreterében is ugyanúgy ott lapul, mint bármely más pártnál, és a hazugságversenyben is minimum holtversenyben áll az általa vádoltakkal.

Korábban azt írtam, hogy Orbánt csak egy forradalom tudja megmenteni a végső bukástól, s most úgy tűnik, ő akár vállalja is a több tízezer áldozat árán való megkoronázást, s ha kell, ezért akár saját országát is elárulja.